Mérgezhetnek még minket Soros chemtrail-repülői

„Az összeesküvés-elméletekre pedig sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne lennének szórakoztatóak.

Pontosan. Egy jó kis konteóval mindent el lehet adni: könyveket, filmeket, újságokat, sorozatokat, és természetesen magát a politikát is.

Magyarországon ez mára fősodorrá vált, nem csak a periférián burjánzik. A kormányzati sorosozás a másik oldalon is előhívja a saját gyártású összeesküvés-elméleteket?

Azért van különbség, a baloldali ellenzékben még mindig erősen él a technokrata hagyomány, ami szembemegy az összeesküvés-elméleti gondolkodással. Az álhírek elburjánzása persze itt is észrevehető. A választások másnapján küldte át egy ismerős a kamuhírt, mely szerint Orbán Viktort szívproblémákkal kórházba szállították, és korábban is voltak már »leleplező anyagok« a külföldi kényszergyógykezeléséről. Minden oldal tanulja a post-truth logikát, és megpróbálja felépíteni a maga konspiratív narratíváját. Az ellenzék is, csak ahogy az Magyarországon manapság lenni szokott: a Fidesz ebben is stratégikusabb, hatékonyabb és több erőforrással rendelkezik. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország ma már nem igazi liberális demokrácia, hanem a demokrácia és a diktatúra közötti hibrid rezsim. Az autoriter politika természetéből fakadóan konspiratívabb, mint a demokratikus.

Nyilván az is egy összeesküvés-elmélet, hogy a miniszterelnök az uniós pénzeket a családja és baráti köre meggazdagodására szereti használni. Ám az OLAF-jelentés alapján ennek mintha mégis lenne némi megalapozottsága. Ahogy azt is nehéz cáfolni, hogy az elvileg független Állami Számvevőszék és az ügyészség a kormány politikai akaratát teljesíti.

Az erőforrásokon túl mi lehet az oka annak, hogy egyik oldalon hatékonyabbak az álhírek, mint a másikon?

Ez a játszma sem személytelen térben működik. Mintha ehhez is kellene egy vezető, aki a karizmájával hitelessé tehet képtelennek tűnő történeteket. Felépít és hitelesít egy ideológiai világot, amiben bármi elképzelhetőnek tűnik. Az álhírek is egy polarizált társadalomban tudnak igazán gyorsan elterjedni. Ahol eltűnik a politikai centrum, ami kikényszeríthetne valamiféle tényeken, ésszerűségen alapuló mérsékelt választ, ott elkezdenek információs törzsekbe zárkózni az emberek. A valósághoz fűződő kapcsolat itt egyre kevésbé számít, inkább az a lényeg, hogy a törzs meg tudja magát erősíteni, és kellően nagy legyen. A törzseknek viszont mindig szükségük van egy törzsfőre is. Még a terebélyes orosz álhírgyártó-gépezethez is kell egy központi személy, aki nem feltétlenül szerepel minden egyes sztoriban, de a víziójával hitelesíti őket. Nem véletlen, hogy Putyin nyugati megítélése sokkal pozitívabb, mint Oroszországé általában.”