Gondolok itt a 10 éve meg nem emelt családi pótlékra, a nevetségesen alacsony gyes-re, a szegénység miatti gyermekelvétel általános gyakorlattá válására, a szülészeti erőszak rendszerének és az ahhoz szorosan kapcsolódó hálapénz-rendszer tolerálására, és ezzel fenntartására, arra, hogy a támogatási rendszerek azt feltételezik, hogy a nő mellett mindig ott áll a férfi fehér lovon, kivéve, ha nem, akkor viszont érdemi támogatást nem kap a nő. Lehet, hogy a felsőközéposztályt el lehet bűvölni a CSOK-kal és családi adókedvezménnyel, de ebből a legtöbb magyar nő nem profitál. Az út szélén maradnak viszont azok a nők, akik Kásler hősei is lehetnének akár, hiszen gyermeket vállaltak – akár apával, akár egyedül, akár betegen vagy beteg gyereket – és most magukra vannak hagyva.
A kormány ugyanis anyákról és családról mindig mennyiségi kérdésben beszél.
Legyen egy férjed, vegyétek meg a lakást – hitelből, de ha aztán mégse nem tudjátok fizetni, ne várjatok tőlünk semmit (most gazdasági fellendülés van, de lesz még újra leszálló ág is), szüld meg a három gyereket! Egy férj, egy lakás, három gyerek.”