1968 leglényegesebb eleme: a családi kapcsolatok változása

„1968 májusa leglényegesebb eleme az, hogy rendkívül brutális változást hozott a családi és hierarchikus kapcsolatok megítélésében. Mintha hosszú-hosszú időn át egyre csak gyűlt volna a harag – ez amúgy jól látható volt a kor családi életében – és hirtelen ez a neheztelés kirobbant, elégtételt követelve. Számos jó házból való lányt láttam akkoriban, akik bár egészen addig teljesen meghunyászkodtak az apai diktátumok előtt, és tökéletesen alávetettek voltak, egy szép reggelen egyszerűen felkapták a matracukat, hogy az elfoglalt egyetemen keressenek szállást. Döbbenetes látvány volt ez. Az emberemlékezet óta fennálló paternalizmus nem volt többé legitim, és csupán a családfők hatalomvágya miatt öröklődött tovább (elég elolvasni Kafkának az apjához írt levelét). Nem volt többé legitim, mivel ellentmondott társadalmi kultúránknak. Nem hirdethetjük egyszerre az autonóm egyénben való hitet és azt, hogy a kamaszoknak zsarnokká lett apjuk minden rigolyáját el kell viselniük (»Jelentkezel a haditengerészethez, mert apád is ez tette!«) Képtelenség volt, hogy miközben egyre Pál apostol kijelentéseit idézgették a férfiak és a nők egyenlőségéről, és végre megengedték a lányoknak, hogy egyetemre járjanak, továbbra is úgy kezelték őket egész életükben, mint éretlen gyerekeket.”

Chantal Delsol konzervatív-liberális filozófus, regényíró. Interjúnkat Delsollal ezen a linken olvashatják. A teljes cikket a L'Obs április 26-i számában találják meg.