Az összefogás diskurzus miatt lett kétharmad

„Állítólag múlt kedden kellett volna tárgyalnia a Magyar Nemzet megvételéről Simicska Lajossal. Azóta viszont nem hallottunk semmit: hogy áll most az ügylet?

Nem vagyok optimista a Magyar Nemzetet illetően. Irreális az az ár, amit a jelenlegi tulajdonos kér.

Másfél milliárdról szóltak a hírek.

Nem szeretném az árat megnevezni, de irreálisnak tartom. De szerintem már önmagában abból, ahogyan a tulajdonos bezárta az újságot, látszódik, hogy nem valós az eladási szándéka sem.

Akkor patthelyzet?

A továbbiakban is fogok azért még egy-két kört futni, de ennek hamarosan vége lesz. (...)

Nem tart attól, hogy ha az Ön tulajdonába kerülne a lap, az olvasók nem lennének hálásak egy újabb fordulatért?

Én nem hiszek abban, hogy van független média. Nyugat-Európában is minden médiumnak van tulajdonosa, és idehaza is ez a helyzet. A média jó esetben plurális, de nincs objektív ember, nincs objektív újságíró, mindenkinek van valamilyen irányultsága. Például a Mérce is kimondja, hogy baloldali portál.

És ha lenne egy saját lapja, az mit mondana magáról?

Az lenne odaírva rögtön az elejére, hogy a lap tulajdonosa Ungár Péter. Benne lenne a képviselői vagyonnyilatkozatomban, hogy az enyém, ami egy tiszta helyzet, mindenki tudná, hogy ki van mögötte. Ez persze nem jelenti azt, hogy napi szinten beleszólnék, hogy kinek milyen témájú cikke jelenhet meg, és mi az, ami már nem. Még a Reflektor blogon, amiről mindenki tudja, hogy az én tulajdonomban van és én üzemeltetem, szóval még ott is jelentek meg olyan cikkek, amikkel én mondjuk személy szerint nem értek egyet. Én hiszek az érvelő vitában, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne egy ideológiai irányvonal, amit követni kell.

De pont Simicska Lajos esete is azt mutatja, hogy a tulajdonos nagyon erősen beleszólhat abba, hogy milyen témákat visz, támogat, és milyen ideológiát képvisel. Mondjuk ki: politikát csinálhat.

Ha nekem lenne egy lapom, az talán értelemszerű lenne, hogy a legvelősebb LMP-kritikák nem ott jelennének meg – azért van hely bőven, ahol ennek van terepe, ebből nem lesz hiány. De ha szemléletesen akarom mondani: az én lapom nem olyan lenne, mint a Magyar Nemzet a G-nap előtt, hanem olyan, mint a G-nap után. És bár tudjuk, hogy a Nemzet akkor már a Jobbikot támogatta, de szerintem színvonalasan csinálta. Nem volt benne erős Jobbik-kritika, de lejöttek a többi pártról szóló hírek, a kormány gyanús ügyleteit tárták fel. Szóval szerintem az a szerkesztési elv jó példa.”