„Először csak magyar modell volt, de mások emlegették Orbán-modellnek is, míg mára eljutottunk oda, hogy a legújabb megnevezés a visegrádi modell lett. Van olyan ember ma Európában, aki nem látja az összefüggést a 2010 óta épülő magyar modell, az osztrák, a csehországi, az olasz választások, illetve a magyar voksolás elsöprő eredményeivel záruló nyolcéves periódus között?
Képzeljék, vannak. Bár egyre kevesebben, de mégis van ezekben az emberekben egy megmagyarázhatatlan belső késztetés arra, hogy a szemüket becsukva tartsák, fejükkel a homokban elemezzék Európa jelenkori történéseit.
Pedig számtalan tengerentúli videómegosztó kommentje bizonyítja, hogy drága kontinensünktől több ezer kilométerre lévők is értik, hogy mi folyik nálunk. Kérdés, hogy érdemes-e foglalkozni azokkal, akik nem fogják föl, hogy Európa népeinek többsége sokkal jobban vonzódik a mostanra visegrádi modellé duzzadt politikához és világnézethez, mint a baloldalnak az európai történelem szabályszerűségeire fittyet hányó ideológiájához. Mik ezek a szabályszerűségek?
Európa keresztény volt, lesz és marad is, ha tetszik ez, ha nem. Európát erős nemzetek tették, teszik naggyá, és ez sem változik. Erős nemzetek, erős szövetségben, szuverén alapon, közös döntésekkel, amelyeket az adott államok választott vezetői hoznak meg.”