Hagyjatok minket békén! (A választási részvételről)

„Aztán eljön a választás. És rájöhetünk: mindaz, amit a nagyvállalatok elkövetnek az egyszerű vevők, beszállítók megtévesztése érdekében kismiska ahhoz képest, amit értelmiségiek, celebek, civil szervezetek követnek el akkor, amikor rá akarják beszélni az állampolgárokat a választáson való részvételre. Tipikusan három hibát, bűnt követnek el. Pontosabban három plusz egyet. (1) Ostobának nézik a választókat – olyan dolgokat akarnak elhitetni velük, ami egyszerűen hazugság. (2) Olyan morális követelményeket fogalmaznak meg, amik nem léteznek. (3) Olyan – etikai szempontból – kivételes lépésként írják le a választási részvételt, ami minimum csúsztatás. Túldimenzionálják annak fontosságát. (+1) Ráadásul – vélhetően a saját tudatlanságuk miatt – növelik a demokráciával együtt járó egyik legnagyobb veszély kialakulásának esélye, a többség zsarnokságáét.

1. Ostobának néznek: »te dönthetsz – te döntsél, ne az ostobák«

Az érv azt szeretné elhitetni, hogy tőlünk is függ a végeredmény – illetve, ha mi nem szavazunk, akkor „Emőke vagy Gábor” fogják eldönteni helyettünk. Rossz hírem van: ez ostobaság. Tudjuk ezt a közgazdaságtan racionális távolmaradás modelljéből is: az egyes szavazatok hatása annyi, hogy az adott párt eggyel több, vagy eggyel kevesebb szavazattal végez-e. És mi az esélye, hogy akár csak egyetlen parlamenti mandátum is megfordul ezen az egyetlen szavazaton? És mi az esélye, hogy egy mandátumon függ majd a kormány összetétele? Nyugodtan rábízhatjuk Gáborra és Emőkére – az ő szavazatuktól se függ a végeredmény. Vélhetően tízezer Gáborétól és Emőkéétől sem fog. A mienktől sem.

Aki ezzel az érvvel áll elénk az pontosan ugyanolyan buta, vagy legalábbis pontosan ugyanolyan ostobának néz minket, mint amilyen Gábor és Emőke.

Szögezzük le: a racionális távolmaradás modelljére épülő bonyolultabb magyarázatok, a részvételre is racionális magyarázatot szolgáltatnak. Megmutatják azt is, hogy mi lehet racionális érv a részvétel mellett. Csak annyit állít, hogy az eredmény befolyásolásának esélye nem. Ilyen érv lehet az, ha valaki nem tudna (csak nehezebben tudna) tükörbe nézni hétfő reggel, ha nem menne el vasárnap választani. Az ilyen ember számára maga a részvétel – és nem az eredmény befolyásolása – fontos. Mondjuk rosszabb polgárnak érzi magát. (Etikai motivációnak nevezi ezt a közgazdaságtan; de jobb lenne preferencia-alapúnak nevezni. Mindjárt megmutatom, miért nincs köze ennek az érvnek az etikához.) Ha valaki a részvételtől érzi jól magát, ám érezze – és vegyen részt. De vegye tudomásul: másnak, például nekem ez nem fontos, nem ettől érzem rosszul magam. (Hanem mondjuk attól, ha elmulasztom a vasárnapi miselátogatást.) (...)

Megkockáztatom: mindannyian jobban járunk, ha békén hagyjuk a szavazni nem akarókat. És inkább azok döntenek, akik valóban fontos különbséget látnak a jelöltek, pártok, alternatívák között.”