Hagyd a politikát: építkezz!

„ »Hagyd a politikát: építkezz!

(…) Azért mondom ezt, mert megrettenve és belesápadva látom: el vagyunk késve.

Isten őrizze meg hazánkat, földrengés ne érje: egyetlen házunk sincs földrengés ellen építve.

Pedig ma az ember érzi, hogy megmozdult a talaj a kultúra alatt, cseppfolyóssá vált minden, ami szilárdnak látszott a közéletben, összeomlóban vannak a társadalom oszlopai, titokzatos és ismeretlen sámsoni erők rázzák a végtelen időkre szánt templom falait. Hagyd a politikát és hamar építs magadnak kunyhót a szabad mező közepén, építs fedezéket a sövenyek megett, óvóhelyet, ahová bementsd azt a becses, azt a megvédeni való kis kultúrkincsedet. Az életedet! A létedet!

De mi az a kultúra, amivel oly nagyra vagyunk? Most jövök faluról, rossz utak kötik össze a rossz kis falvakat, este öt órakor már sötétben diskurál az ember (...) Az ember hajlandó kételkedni, hogy a magyarság valóban ilyen példátlan testi-lelki nyomorban tesped, ha magam szemével nem láttam volna (…)

Ne politizálj, ne vesztegesd az idődet pártgyűlésekkel, ne rontsd magad politikai korcsmák gőzével: fogj hozzá azonnal a munkához.

(…) Vége a teoretikus elmélkedésnek. A magyar népnek föl kell támadnia halotti poraiból is, hogy a rá váró életet megmentse.

Hagyjátok most a politikát, magasabb politikára van szükség: az önsegély politikájára. (...)«

(Móricz Zsigmond: „Hagyd a politikát: építkezz!”, Kelet Népe, 1940. január 1.)”