Narancsvidék

„Kisvárosban születtem, ott tanultam és ott is érettségiztem, ahogy rokonságom jelentős része is. Diplomát egy kicsivel nagyobb városban, megyeszékhelyen szereztem, ahogy más vidéki és Budapesten született vagy akkor éppen lakó évfolyamtársaim, akikkel békésen megfértünk a kollégiumban, és a vonaton is egymás mellé ültünk. Sőt egymás homlokát is fogtuk a sokadik sör után. Utána Pestre kerültem, azóta itt dolgozom, sokáig itt is laktam, most az agglomerációban, bár még mindig itt dolgozom.

Közben lettek más rokonaim és barátaim más vidéki településeken, és ahogy otthon is – értve ezalatt szülő- és lakóhelyemet –, úgy mellettük sem rohant el az idő. Ismerik minden említett helyen az internetet, még az idősebb korosztály is naponta használja, nem a Kossuthot hallgatja éjjel-nappal, és nem a királyi tévét bömbölteti álló nap, mert a kábelszolgáltatók őket is behálózták, és száz csatorna közül választhatnak, s a nagymamám még az ATV-t is nézi. Eligazodnak a Facebook útvesztőiben, telefonjaikon internet-előfizetéssel és annyi applikációval, hogy még az ötödik kerületben is megirigyelnék.

(...)

Sokfélék, gondolkodnak, szavaznak meggyőződésük szerint, és nem fújnak a fővárosra, de időnként – egy jó részük legalábbis – narancsba borítja az országot. És persze vannak Budapesten élő rokonaim és barátaim is, de ők már tudják mindezt. Meg azt is, hogy a nem fővárosban élők is gondolkodnak, mint a napokban a világnak mellékelt ábra mutatja – és agrárpéldánál maradva –, meglehetősen éretten.

És az ellenzék értelmesebb része most őket akarja learatni. Nehéz dolguk lesz, bele kell szokniuk a munkába.”