Az egyre csak lefelé tartó baloldal esélyei

„A baloldal, stratégiája szerint, együttműködés- és Európa-párti, cserében ígéri, hogy a rendszerből kihozza a munkások számára a maximumot. Ezt az ajánlatot látták felrúgva az emberek – elsősorban a kormányzó bal által – a 2008-as nagy válságban és azóta. (És nálunk is.)

A kiútról a baloldalon nincs közmegegyezés. A számomra legmeggyőzőbb gondolatok szerint a régi nagy társadalmi-gazdasági (elosztási) témáktól el kell mozdulni a magánember felé. Aki mindinkább e minőségében keresi a pénzt is. Az anyaság (apaság) élményszerűbbé tétele, a felnőttek tanulási lehetőségeinek (nem a munkaerőpiac igényei szerinti) bővítése, a tágabb szomszédsági segítőrendszerek megszervezése – ezek valódi kapcsolódási pontok. Szakadhat a baloldali szív a bér- vagy társadalombiztosítási csatákra gondolva, de úgy fest, az emberek nem elsősorban ezeket igénylik.

Mi történik, ha a baloldal nem jön ki a lefelé tartó spirálból? Nincs erre még válasz. De Slavoj Zizek, a Nyugat-Európában gyakran kérdezett és idézett baloldali szlovén filozófus szerint a helyzet lélegzetelállítóan obszcén: a globális kapitalizmus (és tegyük hozzá: politikai aktorai) jelentik ugyanis a védelmet a fasizálódás ellen.”