Orbán dicső győzelme

„Mindenesetre a Kádár-rendszer volt már olyan „liberális”, hogy legalábbis megtűrje a Soros Alapítványt, az Orbán-rendszer meg van már annyira illiberális, hogy elüldözze azt.

S ha már a hőskort említettük, annak kapcsán manapság sűrűn kerül szóba, hogy a kivételezett kedvezményezettek között volt maga Orbán Viktor és a Fidesz megannyi politikusa is. És ilyenkor elhangzik az is, hogy a mai NER-potentátok mennyire hálátlanok egykori jótevőjükkel szemben.

Ez tévedés.  

Az tény, hogy Soros nélkül aligha lenne ma Fidesz, de ez akkor közös vállalkozás volt. Az akkori fiatalemberek éltek a lehetőséggel, tanultak, kupálódtak és létrehoztak egy szervezetet, amelyik hozzájárult a korabeli állampárt lebontáshoz. (Azt senki sem láthatta előre, hogy jóval később gőzerővel fognak azon iparkodni, hogy felépítsenek a helyére egy másikat.)

Az pedig a világ legtermészetesebb dolga volna, ha időközben mentor és patronáltjai elkezdenének másként gondolkodni a világról és eljutnának akár a másik nézeteinek teljes tagadásáig is. És akkor nyíltan, érvre-érv megvívnák az eszmei küzdelmet, ami ha úgy adódik, politikai ütközetbe torkollik. Ilyen esetben az egykori haszonélvezőknek nem kell hálásnak lenniük, de legalább az emberi tisztesség elvárható minimumát illenék tanúsítani az ellenféllel szemben. S ebben nagyon cudarul állnak a NER-gengfőnökök, mint azt a szűnni nem akaró Soros-bashing mutatja.

Amúgy is: a hatalomba romlott egykori ifjak és valamikori demokraták nem Soros nézeteit vitatják, hanem a személyt stigmatizálják. Pontosabban: a hatalom propagandistái Soros nézeteit kiforgatják, eltorzítják, meghamisítják és aztán a maguk gyártotta ideológiai katyvasz ellen hadakoznak nagy garral, s közben démonizálják és dehumanizálják Sorost.

Csettintésre méltó teljesítmény a nemzet ellenségét faragni abból az emberből, aki több mint 400 millió dollárral segítette szülőhazáját.”