„Történelmi sikert ért el a Fidesz–KDNP – zsinórban a harmadik ciklust kezdheti el kétharmados előny birtokában. (Ne feledjük, 2014-ben is kétharmadot szerzett az Orbán Viktor vezette pártszövetség, ám egy évvel később az uniós biztossá választott Navracsics Tibor mandátumára kiírt választást elbukták, így odalett az előny.) Ez komoly teljesítmény, hirtelen nem is tudnám megmondani, van-e rá példa a nagyvilág demokratikus felén. A magyar választópolgárok nagy számban mentek szavazni, és egyértelmű döntést hoztak. Innentől kezdve a győztesé a felelősség, hogyan sáfárkodik a rábízott feladattal.
A Szentírás szerint a hatalom Istentől van. Ez szerénységet, alázatot és visszafogottságot követel meg attól, aki ünnepel, és reményt ad annak, aki szomorú. A kampánynak vége, s bár a különböző pártokra leadott szavazatok mennyisége azt jelzi, hogy nagyjából kiegyenlített a kormányváltást akarók és a kormányt támogatók száma (a szavazatok csaknem 99 százalékos feldolgozottságánál a Fidesz–KDNP listájára kicsit kevesebb mint 2,6 millió ember szavazott, az összes ellenzéki pártra pedig ennél negyvenezerrel többen), az elkövetkező négy évben egymás mellett kell élnie és boldogulnia NER-hívőnek és ellenzékinek, balra szavazónak vagy jobboldalinak. Az a hazai választási rendszer sajátossága, hogy ezzel is kétharmadot szerezhet a győztes, de a szabályokat minden résztvevő ismerte, így – fociból hozva a példát – négy év alatt lett volna ideje alkalmazkodni a pálya adottságaihoz.