Nekem most az a legfontosabb kérdés, hogy lehetséges-e egy olyan stratégiát összerakni, ami által a Fidesz-kormány legkésőbb a következő választáson leváltható. Ehhez stratégiaváltás kell a pártok részéről, akiknek fel kell tenniük a kérdést, hogyan tudnak hozzájárulni ehhez a célhoz. Kérdés, hogy képes-e nyitni az LMP és a Momentum, hogy az MSZP-ben, vagy a DK-ban Gyurcsány Ferenc, aki nem sok mindent látott még be az életben, eljut-e oda, hogy ha komolyan gondolják, hogy a kormányváltásért dolgoznak, akkor fel kell adniuk, hogy az ő dominanciájukkal folyjon ez a szövetségépítés a baloldalon. Mindkét félnek nagy a felelőssége és sok eszköz van a kezében.
Azt is megfogalmazta, hogy valamiféle alulról jövő kezdeményezésnek, szerveződésnek is létre kéne jönnie az ellenzék megújulására, amit sokan valamiféle polgári körös szerveződésként fordítottak le. Ez alatt mit ért, hogy kéne ezt elképzelni?
A polgári körös hasonlat annyiban félrevezető, hogy azokat nagyon egyértelműen egy párt felülről vezérelve hozta létre a céljai szolgálatára, a polgári köröknek vajmi kevés köze volt a polgári önszerveződéshez. Inkább egy párt alapszervezet-építési igyekezete volt, jelzem, ezt sem lehet elmulasztani. A választás egyik nagy tanulsága, amit a szakértők sokasága és a kétmillió politológus is megfejtett, hogy az ellenzék vidéken nincsen jelen. Tehát szükség van a pártépítkezésre is, én már a 2014-es kampányban jártam olyan tízezernél népesebb városban, ahol a teljes ellenzéki csapatot három nyugdíjas néni képezte. Elképesztő módon szívódott fel az ellenzéki pártstruktúra, ezt újjá kell építeni.