Talpra, magyar!

„A propaganda azt sulykolja: ha Orbán Viktor elveszíti hatalmát, nem lesz, aki képviselje Magyarország érdekeit, hazánk bevándorlóországgá válik. Ez az ordas nagy hazugság a fideszes kampány egyetlen valódi mozgatóeleme. Nagy kérdés az is, hogy a jobboldali szavazók közül mennyien jöttek rá a nagy átverésre, és értették meg, hogy megtévesztésük fő eszköze a képmutatás volt. Az, hogy a számukra – számunkra – fontos értékek hangoztatása mögött nincs valódi politikai tartalom. Mennyien döbbentek rá, hogy legalább másfél éve nincs érdemi kormányzás, nincs innováció, elfogyott a friss levegő?

Orbán Viktor jó ideje nem állt elő semmilyen új, építő gondolattal. Végtelenül lebutított üzenetei csak a saját tábornak szólnak, nem a nemzetnek. Kifejezetten aggasztó, hogy az elégtétellel fenyegetés ezt a tábort ma még lelkesedésre bírja. A fejkendős asszonyra rendőrt hívnak, az egyik fórumon akasztást követelnek, az utcán ellenzékiek fogát verik ki – vajon képes lesz-e a gépezet visszafogni az általa szított gyűlölettömeget, vagy már elvesztette felette a kontrollt? Szétrabolták az országot – de ennél is nagyobb bűn, amit ennek a nemzetnek a lelkével tettek. (…)

A valóságtól teljesen elszakadt propagandavilág lebontása is a választás tétje. Talán az egyik legfontosabb. Ameddig a választók még létező masszív blokkja ennek a virtuális világnak a képzetei alapján vívja a maga fotel- és fülkeforradalmát, addig a hatalom is elhiszi, hogy nem kell ténylegesen kormányoznia. A világ persze nem fekete-fehér, az elődök felelősségét sem lehet elégszer hangsúlyozni. Az elmúlt nyolc-tizenhat év sok érzést bedarált, és igen magasra emelte az ingerküszöböt. Szembefordítottak magyart magyarral, és közben politikusok sora élt túl botrányokat, amelyekbe más országokban belebuktak volna. Eljött a pillanat, hogy mindezt mérlegre tegyük. A felelősségünk valódi. A mérkőzés nincs lefújva.”