Most lesz igazán szükség a Momentumra

„2015 végén azért költöztem haza Hollandiából, mert nem tudtam belenyugodni abba, hogy a kényelmes jólétet választva lemondok arról a lehetőségről, hogy bármit is tehessek azért, hogy Magyarország egy picit jobb, egy picit boldogabb, egy picit emberibb és sokkal-sokkal szerethetőbb hellyé váljon. Nagyjából ekkor volt az, amikor nyolcadmagammal egy kollégium könyvtárában eldöntöttük, hogy megpróbálunk létrehozni egy olyan pártot, amely alternatívát tud kínálni a hozzánk hasonló, politikából kiábrándult emberek számára is. Szerettük volna bebizonyítani, hogy Magyarországon is van lehetőség civilizált párbeszédre, gyűlölködés nélküli politizálásra, a politikai lövészárkok betemetésére. És a kilenc emberből idővel ötven lett, aztán száznegyven, mostanra pedig majdnem kétezer. Tényleg teljesen a nulláról, anyagi háttérrel nem rendelkezve, puszta lelkesedésből építkezve hoztunk létre egy fantasztikus politikai közösséget, vezényeltünk le több nagyszabású aláírásgyűjtési kampányt, építettünk országos szervezetet és végül mérettettük meg magunkat az országgyűlési választásokon.

Talán páran tudjátok hogy szeptember óta a főállásomat otthagyva, gyakorlatilag végig teljes munkaidős önkéntesként dolgozva vettem részt a Momentum Mozgalom munkájában. Minden egyes perce ezerszeresen megérte. Ezek a hónapok voltak eddigi életem legszebb, leginspirálóbb, legintenzívebb és legfelemelőbb időszakai. Elmondhatatlanul sokat tanultam, elmondhatatlanul sokat dolgoztam és persze elmondhatatlanul sokat hibáztam is. Ez a pártra is igaz: voltak fantasztikus dolgaink, de futottunk bele párszor teljes zsákutcákba is. Kaptunk egy csomó pofont, de kaptunk még több szeretetet, bíztatást, és irtózatosan sok pozitív visszajelzést attól a több tízezer, több százezer embertől, akikkel az elmúlt egy év során beszélgettünk, akikkel együtt dolgoztunk, akiket bevontunk a közéletbe, akiknek visszaadtuk a reményt arra, hogy igenis érdemes politikával foglalkozni. És a tegnapi napon kaptunk több mint százötvenezer szavazatot is. Igen, ez a parlamenti küszöb alatt van jóval. De ugyanakkor ez több, mint Pécs teljes lakossága, vagy mondjuk Szolnoké kétszer. Számomra ez egyértelműen azt mutatja hogy igenis van igény valami újra, valami másra, valami őszintébbre, valami frissebbre. És iszonyatosan hálás vagyok mindenkinek, aki bizalmat szavazott nekünk, és meg fogjuk mutatni azt, hogy igenis jó helyre kerültek ezek a voksok.

Szóval megyünk tovább, mert most lesz ránk igazán szükség. Valahogyan reményt kell adni annak a rengeteg fiatalnak, akik tegnap este óta a kivándorlás és a külföldi munkavállalás szavakra keresnek rá. Be kell bizonyítani azt, hogy a következő négy évben meg lehet állítani a mindenhonnan áradó gyűlöletet, a sorosozást, a migránsozást, az ukránozást, a határontúlizást. Meg kell mutatni azt, hogy a parlamenti bábszínházon túl van a valódi politika, a közösségekben, az utcákon, az emberek között, a tüntetéseken. Továbbra is hiszünk abban, hogy lehet tisztességesen, méltóságteljesen politizálni, tisztelni az ellenfeleinket, és el lehet kerülni a sötét hátsó szobás, gyanús alkukat. Iszonyatosan köszönöm mindenkinek az elmúlt egy évet, köszönöm a harcostársaimnak a közös munkát, a sok nevetést, a rengeteg élményt, de ugyanúgy köszönöm a szeretteimnek a türelmet, az elfogadást és a kiborulásaim tolerálását. Soha, de soha nem fogom elfelejteni ezeket a hónapokat. <3 <3”