Egy konklávé Bayer Zsolttal

„Történelmi kísérletnek lehetünk tanúi a következő időkben, ha csendben figyelünk: behódol-e a katolikus egyház egy -- tehetséges, ám nagyhatalmi mércével egyelőre még jelentéktelen befolyással bíró, s az Egyházban még külsős  -- politikus újságírónak, és engedélyezi-e számára az Egyházba lépést olyan feltételhez kötve, hogy ő maga válasszon magának pápát, kit elismer.

Bayer Zsoltról van szó, ki -- mint láttuk --, élő adásban jelentette be, hogy belép a katolikus egyházba, de nem a konklávé által gyanús körülmények között megválasztott Ferencet ismerve el pápának, hanem a lemondott Benedeket.

***

Előre bocsátom, hogy ami Bayer Zsolt személyes érintettségét illeti, abban ugyanazt a szépet kívánom neki, mint Bencsik András kollégája még ugyanazon műsorban, hogy sikerüljön úgy alakítania a dolgokat, hogy megtalálja lelki békéjét a felekezetben, mit választ. S tényleg szívemből kívánom neki.

Részben mert felebarátom -- egy láthatólag sokat vívódó ember, kinek miért is ne kívánnám a szépben s jóban való megbékélést.

Aztán mert sokaknak másoknak is könnyebbé válna a lét, ha Bayer Zsolt egy kicsit jobban meg lenne békülve e teremtett világgal, azon folyásában, ahogy alkotója -- olykor tényleg kifürkészhetetlennek tűnő okból -- jónak gondolja alakítani.

És hát -- bevallom -- kicsit személyesen is csípem őt, mert hálával tartozom az önfeledt percekért, melyeket munkásságával időnként szerez nekem. Jómagam szenvedélyesen gyűjtöm e világ érdekességeit, és hát ő az. Színes virág az evolúció tarka rétjén.

Szóval kívánok neki sikert a hitben való sikeres feloldódáshoz.

De most nem ezért írom ezt.

Amit kíváncsian figyelek, az a történelmi kísérlet, melyet Zsolt a katolikus egyház nyílt kihívásával kezdeményezett.

***

Mert ha csendben elmegy a műsorban mondott plébános barátjához, véle talán sikerül megkerülnie a kérdést, elismeri-e az egyház szerint hivatalban lévő pápát. Nem tudom, meg kell-e felelni ilyen kérdésre, s ha igen, se lehet annyira kimódolva az a kérdés, hogy definiálnunk is kelljen, kit is értünk pápa alatt. Válasz közben ujjak hátul keresztbe, bajusz alatt elmormolva, hogy és hát Benedek az elfogadott pápa, plébános barát is hasonlóan gondolkodik Ferencről, így Zsolt a kerítés alatt átbújva az Egyház kebelében van.

Ám a kerítés alatt átbújni készülő nem kürtöli ki szándékát napokkal előtte, tévéstábbal érkezve aztán a helyszínre, mert magára kicsit is adó s büszkeségét őrző szervezet még akkor is biztonsági őrökkel várja, ha amúgy csendben szemet hunyna.

Őszintén szólva azért sem érzem Zsoltban a logikát, mert az ő világnézete szerinti egyház pont büszke és kérlelhetetlen kell legyen, így ha ezek után őt befogadná, már nem is akarna e megalkuvó, gyenge bandába tartozni.

Nem értem hát e nyílt kihívást.

***

Azt a katolikus egyházat hívta ki, aki egyszer már sikerrel toporogtatott egy német-római császárt mezítláb a hóban, egy császárt, ki bele akart szólni egyházi méltóságok kinevezésének dolgába.

Azt az egyházat, ki kiátkozta VIII. Henriket, aki aztán visszavágva új egyházat alapított, ahol ő lett a "pápa", ám ő egyrészt király volt saját országgal és nyájjal, másrészt az eredeti egyházból így ő is kívül rekedt.

És voltak belső harcok s ellenpápák, ám olyankor az nagy hatalmak kiegyenlített küzdelmének kényszerű eredménye volt, és utólag tisztázva lett, ki volt az "igazi". És ahhoz aztán ragaszkodva maradt.

***

Úgy tűnik hát, a katolikus egyház sosem volt az a kedves méla balek, ki tétlenül hagyja, hogy bajszát húzogassák.

Ráadásul az a fajta erősen hierarchikus társaság, mely nem nagyon tűri a függelemsértést. Továbbá erősen összezáró, fegyelmezett szervezet is, melyből kibeszélni nemigen szokás, belső ellentéteket inkább házon belül rendezik, és bár Bayer Zsolt említett a műsorban egy (talán osztrák) püspököt, ki nemrégiben kritizálta Ferenc pápa teológiai tudását, ám az összezárás miatt egy ilyen szervezetben nagyon nem mindegy, belső és magas rangú tag fogalmaz meg kritikát vagy egy külsős jöttment.

Mert belső magas rangú személy a szervezet lépcsőin jutott el posztjára, így a szervezet alkalmatlanságára is utalna például egy utólagos kiközösítés (mi amúgyis extrán durva büntetés) vagy lefokozás, így célszerűbb házon belüli feddéssel, megbeszéléssel, esetleg áthelyezéssel megoldani a problémát.

Még inkább ez a helyzet a pápával, kinek kinevezése a legbefolyásosabb bíborosok közös döntésén alapul, így még ha belül többeknek nem is tetszik, igencsak összezárnának, ha bárki külsős kétségbe vonná e kinevezés jogosságát, megalapozottságát.

Pláne ha gyanús machinációnak mondaná bárki a kinevezést, hisz' ezzel a szervezet aktuálisan legbefolyásosabb rétegét vádolná machinációval és/vagy gyengeséggel a világi hatalommal s a pénz istenével szemben.

***

A katolikus egyház hierarchia és belső fegyelem tekintetében még a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségen is túltesz, így nagy fába vágja fejszéjét Zsolt, ha belépéséhez feltételeket szab a pápa személyével kapcsolatban. Még ha nem is várja el a mostani pápa azonnali eltávolítását, csak a maga személyében deklaráltan saját jelöltjére tenné le esküjét.

Épp' ezért várom kíváncsian, sikerül-e megtörnie a Történelem kőszikláját, a leghierarchikusabb s -konzervatívabb keresztény egyházat, hogy Ferenc pápát leleplező érvei alatt megtörve kényszerűen elfogadja Zsolt feltételeit.

Felvállalva ezzel aztán, hogy innen kezdve a hívek sokasága köt majd ki feltételeket a számukra kívánatos pápáról, majd a példán felbuzdulva lesznek, kik azon feltétellel lépnek be, hogy elismeri az egyház sokszínű nemüket, és vonzódásukat. Illetve ki-ki olyan pápát tekint majd egyházfőnek, ki ezt elfogadja.

Az invesztitúraharc sosem látott állomásán állunk...

+++

Kíváncsian figyelem a fejleményeket, megtöri-e Zsolt a katolikus egyházat. A történelem tárgyában úgyis ritkán megfigyelhető műfaj a kísérletezés.”