A migráció frivolitása

„A számok magukért beszélnek: Magyarországon a migrációt segítő, támogató és magyarázó szervezetek vezetésében és működtetésében többségében vannak a harminc körüli hajadon (ha van is férjük, nevét kivétel nélkül egyikük sem viseli) nők. Velük kapcsolatban a következő, immár általános kérdések merülnek fel:

Miért nem emelték fel hangjukat a bevándorlók vagy migráns háttérrel rendelkező férfiak által európai nőkkel szemben elkövetett (nemi) erőszak ellen?

Hogy tolerálhatják az újonnan betelepülő férfiak által a menedékhelyeken és utcákon elkövetett erőszakot?

Fel tudják-e oldani azt az ellentmondást, hogy védenceik a (muszlim) nőket az iszlámból eredő elnyomásnak vetik alá?

Hogyan egyeztetik össze saját szekuláris–racionális világnézetüket azzal, hogy az új betelepedők túlnyomó többsége hívő muszlim?

Hogyan számolnak el lelkiismeretükkel azzal kapcsolatban, hogy tevékenységükkel a már régóta leküzdött európai patriarchális berendezkedésnél sokkal elnyomóbb muszlim férfiuralom importálását segítik elő?

Miként egyeztetik össze világképükkel, hogy védenceiknek olyan szokásaik vannak, amelyeket Európában régóta nem tolerálunk (nők elnyomása, homoszexuálisok üldözése, erőszakos térítés, más hitre való áttérés tilalma), bizonyos, kifejezetten muszlim gyakorlatokról nem is beszélve (halal-vágás, klitorisz-csonkítás, gyermek- és kényszerházasság, vallási bíróságok, sáría-őrjáratok, gyűlöletimámok)?

A női emancipáció, a feminizmus és a gender equality híveiként mit szólnak ahhoz, hogy a 2015 óta betelepült muszlim nők 80 százalékát sem iskolába járni, sem dolgozni nem engedi férfi hozzátartozójuk?

Miként tekintenek az Európában újonnan megjelent, a migrációs hullámoktól nem függetleníthető olyan jelenségekre, mint a (muszlim) nők térhasználati, közéleti, társadalmi korlátozása (csak férfiaknak fenntartott kávézók, ruhaviselési szabályok)?

Hogyan állnak hozzá a muszlim háttérrel rendelkezők között terjedő antiszemitizmushoz és Izrael-ellenességhez, amely a csaknem kizárólag férfiak alkotta tüntetéseken rendszeresen hangot kap, sőt már zsidóellenes gyilkosságokhoz is vezetett Franciaországban?

Mit szólnak a szekularizált Európába özönlők által képviselt vallásos, muszlim normák és társadalomszervezési elvek térhódításához, főként női szemszögből?

Az emancipált, hajadon liberális nők és a fiatal, egyedülálló, muszlim férfiak Willkommens-koalíciója nem kevés sanda feltételezést válthat ki.

Azon sem csodálkoznánk, ha egyesek azt gondolnák, hogy ez esetben az ókori Róma egyik alapító mítoszának, a „szabin nők elrablásának” fordítottjáról van szó, amikor a szabin nők szereznek maguknak férfit.”