Április 8: A véget nem érő éjjel

„Ki emlékszik az 1998-as választásokra? Na nem a főhadszíntérre, hanem két mellékhadszíntér és két radikális mellékszereplő esetére: Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meg kellett ismételni az első fordulót (akkor még két fordulós volt a választás, és legalább 50%-os részvétel volt az érvényesség feltétele), és ennek következményeként két hétig nem lehetett tudni, hogy a MIÉP és a Munkáspárt bejutott-e, vagy sem – végül előbbinek sikerült, utóbbinak nem.

Könnyen lehet, hogy az idei választás több szereplőjére is hasonló, ha nem is két, de szűk egy hétre elnyújtott izgalmak várnak. Ott vannak egyrészt az 5/10 százalékos küszöb környékén versenyző csapatok, ha a vasárnap megszámolt szavazatok alapján nem kerülnek egyértelmű távolságba a küszöbtől (akár alá, akár fölé). Másrészt ott vannak azok az egyéni versenyzők, akik a vasárnap megszámolt voksok alapján nem tudhatják biztosan, nyerik-e a választókerületet.

Hogy miről beszélek?

Arról a legalább 250, legfeljebb 330 ezer választópolgárról, akinek az 500-660 ezer szavazata még hiányozni fog a teljes képhez a vasárnapi számolás végeztével (a levélben, csak pártlistára szavazókat ide nem értve). Ez a sokaság három halmazból tevődik össze:
- az átjelentkezéssel, az országon belül, de hazai választókerületüktől távol szavazókból (ők vannak a legtöbben);
- a külképviseleteken szavazókból;
- és azon szavazókörök helyi szavazóiból, ahova az előbb említett két kategória szavazólapjait bekeverik, miután megérkeztek.”