Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni

„Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni, és ez egyszerre jó és rossz hír. Elmagyarázom. A jobbikosok felébredtek a Vona-illúzióból, és a Karácsony-lufi is kipukkant a szavazók nélkül maradt baloldalon. Ezért a keletkezett vákuumot újra hiperaktív amatőrök töltik be. Múlt és most szombaton is. Mert 2.0 és a kevesebb több... A tévénéző gyerekek csóválhatják a fejüket, hogy a náluk nem sokkal idősebbek már megint mit csinálnak?

Ebben a posztban nem elemezni szeretném a bizonytalan civilek üzenetét — az ugyanis nincs nekik. Van viszont klisének is gyönge reménykeltés — »ne tőlünk várják a csodát.... mi magunk vagyunk a csoda« (Homonnay Gergő) — médiamegnyilvánulásaik egy béna teleshop-reklámban vagy egy hitgyülekezetés vidám vasárnapon is falsul csengenének. Ebben az országban a kormány megszállta a média egyik felét, a másikat meg a hülyeség.

A Fidesz próbára teszi a mindenkori ellenzék idegeit, de nem volt ez másként elődeinél sem, az ellenzéki parlamenti és utcai politizálás korábbi sikeres példáiról már írtunk.  Nem értem viszont, hogy a korábban sikeres és értelmes célú tüntetések, mint az internetadó vagy az oktatás túlzott centralizációja elleni megmozdulások helyett jórészt ugyanazok a szervezők miért kezdenek most értelmetlen árnyékboxolásba?

Az emberek mindennapi életétől egyre távolódó és öncélú politikai hisztéria csak újra növelni fogja a politikától való elfordulást — a 2018-as választási részvételt is ugyanis azért tekinthetjük magasnak közel 70%-kal, mert sosem láttunk még magas részvételt az emberek feje fölött végrehajtott rendszerváltás óta — 1945-ben 93% volt a részvétel. A hanyatlónak csúfolt nyugat-európai demokráciákban átlagosan 77% megy el szavazni, de Csehországban és Szlovákiaban is 80% felett volt az átlagos részvétel. Ennek valami oka csak van! Pl. az, hogy a politikának az emberekről kell szólnia, nem az amúgy marginális és alig megkülönböztethető klikkek öncélú hatalmi harcáról, akik mögött jó, ha egy-egy oligarcha vagy szubkultúra ha meghúzódik, mert az legalább jelent valami siralmas kapcsolatot a valósággal.”