„Kezdjük ott, hogy a vidékiek nem taplók. Aztán folytassuk ott, hogy nem is alulinformáltak. Egyszerűen nem figyelik a belvárost megosztó, amúgy teljesen érdektelen és legtöbbször értelmetlen vitákat. Nem érnek rá. Budapest belvárosában az országos arányuknál messze felülreprezentáltabb tanuló ifjúság ellenben ráér, mivel nem dolgozik és a híresztelésekkel ellentétben különösebben nincsenek is leterhelve. Erre majd később ők is rájönnek, mikor első munkahelyükről nosztalgiáznak visszafelé a különleges hópihe korszakukban őket ért rendkívüli leterheltségre.
A tanuló ifjúság ugyanis tényleg ráér »tájékozódni«, a 444-től kezdve a New York Times-ig bezárólag mindent elolvasnak, benne és főként a saját véleményüket, amit aztán olyan tüneményesen mondanak vissza, ahogy az őket leterhelő tanárok várnák el egy-egy kötelező olvasmány ügyében a képességek és készségek fejlesztése helyett. (...)