„Ezt, ami most van, a legnyíltabban éppen a Jobbik ígérte meg. Némely elemét szó szerint, másokat a szélsőjobbos narratívával kapott csomagban.
Ordas idegengyűlölet? Check. Mindenki más kirekesztése a nemzetből? Lejáratás, erőszakos fenyegetőzés? Vezérkultusz, erős centralizált állam, minden individualizmus démonizálása? Illiberalizmus? Szociális érzéketlenség? Pipa. Amiben élünk, az volt a Jobbik ajánlata. Orbán nemcsak az oktatási programjukat váltotta valóra, hanem az egész világképet, az állami kurucinfóval bezárólag. Az egyszínű, egyszokású, monolit ország a Jobbik víziója volt.
A mai programjuk és plüssé cukisodott elnökük szerint már elmúlt. Lényegében ugyanúgy képzelik el a jövő iskoláját, mint a balliberális pártok, illetve az oktatáskutató szakma. Talán rájöttek, hogy nem tudnak újat és egyben jót mondani, okosabbnak lenni mindenkinél. Egyszerűbb volt átvenni a mainstreamet. Ha valóban magukévá tették a finn modellt, akkor nem lenne túl nagy veszekedés a koalíciós minisztériumban.
Sok-sok vita kell még ahhoz, hogy ez kiderüljön – és hogy kénytelenek legyenek tartani magukat az ígérethez. Ahogy ahhoz is, hogy egyszer megnyílhassanak az új sulik, ahová örömmel megy a gyerek. Ehhez hasonló eszmecserék, ahol nem érv az, hogy Soros, ahol az exfasisztának is viselkednie kell, mert szégyenben marad, ha nem képes érvelni. Az a világ kell, ahol az ilyen viták végighullámoznak az országon, ahol senki sem fél helyet adni nekik, és visszakérdezni. Az a közeg, amely számon kér és nyomást gyakorol.”