Soroslegó

„Ha valami a közéletet, a közbeszédet értelemszerűen befolyásolja, ne csodálkozzon senki, ha az előbb-utóbb megjelenik akár a gyerekek életében is. 

Arról nyilván lehet beszélni, hogy a kormányzati propaganda valóban hiszterizálja-e a közéletet, hogy mennyire valós a fenyegetés, fenyegetés-e egyáltalán – ám a legfontosabb mégiscsak az, hogy a gyermekeinkért mi, szülők, felnőttek vagyunk a felelősek. Vajon ha meghall a tv-ben egy számára szokatlan információt, egy döbbenetes hírt (valaki megölt egy másik embert) esetleg szóba kerül a közélet, a politika, mi, szülők, hogyan reagálunk? Hogyan reagálunk akkor, ha olyan dolgot lát, hall, amitől megijed, amitől okkal és joggal fél? Közel engedjük-e a gyermeket olyan témához, amivel nem tud mit kezdeni? Vagy, ha már nagyobb és önállóbb, elmagyarázzuk-e neki legjobb tudásunk, tapasztaltunk szerint, mi zajlik körülöttünk a világban? Ha hall arról, hogy bárkit bántanak a bőrszíne, a származása miatt (mondjuk, mert az illető vidékről költözött a fővárosba), esetleg ő maga is becsmérlő megjegyzéseket tesz valakire, beszélgetünk-e vele erről? 

Végezetül tegyük fel a kérdést: valóban a kormányzati propaganda lenne a felelős azért a sok-sok indulatért, gyűlöletért, amely az emberek szívében megtalálható? Valóban ez az, amit a szerzők szerint nem lehet már semmiféle hittan vagy erkölcstan órával kompenzálni? Vajon tegnap (azaz a migrációs hullám megjelenése előtt) minden más volt? Vajon a média által a képünkbe tolt erőszaktól, a férfi-női identitást romboló megnyilvánulásoktól nem kellene legalább ennyire vehemensen félteni a gyermekeinket? 

Vajon miért érzem azt, hogy az index és az írást eredetileg megjelentető abcúg nevű blog kéz a kézben csúsztat?”