A másik nagy krízis, a populizmus valójában mélyebb problémák következménye és Krastev nem is szívesen használja a kifejezést. A háttérben rejlő legfőbb gondnak a liberalizmus kudarcát látja Krastev. A Nyugat nemzetközi dominanciájának gyengülésével párhuzamosan, a liberális világrend eszméje a Nyugaton kívül és belül is egyre inkább megkérdőjeleződik és ennek hatása pont Európában érezhető a legjobban.
Krastev szerint ennek elsőszámú oka az, hogy Európa liberális elitjének nem sikerült megfelelő módon lekövetnie a kontinens társadalmában végbemenő változásokat. Ilyen változás például a jóléti rendszer fenyegetettsége, többek között a demográfiai nyomások által. De a baloldal-jobboldal és a tőke-munka ellentétek relevanciájának csökkenése is megemlíthető itt. Ezen felül a liberalizmus által igért jólét reménye is komolyan megkérdőjeleződött. A gazdasági világválság, a növekvő egyenlőtlenség és az európai fiatalokat széles körben átható félelem attól, hogy nem lesznek képesek a szüleik által elért életszínvonalat biztosítani maguknak, kétséget ébresztett az emberekben a liberális rendszer gazdasági ígéreteivel szemben.
Ezen változások azok, amiknek leírására nem talált az elit megfelelő értelmezési módot, illetve azok a problémák, amikre nem sikerült a társadalom széles köreinek elfogadható megoldást ajánlania a vezető rétegeknek. Igazából választási lehetőséget sem igen kapott Európa társadalma. A kapitalizmus megkérdőjelezhetetlensége és az elit ragaszkodása az 1960-as években végbemenő kulturális forradalom eredményeihez, ami minden társadalmi hierarchiát lebontott és az egyént emelte piedesztálra, új utak nélkül hagyta a társadalmat. Ez sokszor még akkor is igaznak bizonyult, amikor az embereknek olyan érthető és elfogadható kívánalmai voltak, mint az összetartozás vagy a közösségérzet.”