Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Ft
Ft
5°C
0°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai Előfizetés
12. 13.
péntek
Hogyan politizál a közösségi média?
2018. március 21. 11:57
Az új típusú közösségi média nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politika felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az interneten. Mind a tartalomszűrési, mind a lobbizási gyakorlaton átsejlik a Facebook politikai profilja.
2018. március 21. 11:57
Egyre több internetes tartalmat tilt le a Facebook Magyarországon is. Ha megvizsgáljuk a közösségi média tartalomszerkesztési elveit, azt láthatjuk, messze nem értéksemleges módon válogat. Élni kell a gyanúperrel, hogy az elvek kidolgozói és számon kérői olyan NGO-k, amelyek saját világképüket az interneten is szeretnék viszontlátni.
Így egyes, politikailag érzékeny tartalmak eleve hátránnyal indulnak, s nagyobb eséllyel tilthatják le őket.
A politika és média kapcsolata jól kutatott terület. Erre reflektál az az unalomig ismételt bonmot is, ami úgy szól, hogy a média maga a negyedik hatalmi ág.
Azért kapta meg ez a terület ezt a kitüntető jelzős szerkezetet, mert sokan egyfajta ellenőrző – újabban pedig egyre gyakrabban aktív politikai – szerepet tulajdonítanak az írott, nyomtatott és elektronikus médiumoknak. Azonban a kétezres évektől az internetes fejlődésével olyan médiumok vagy kvázi médiumok (ennek eldöntése ma is vita tárgya) jelentek meg, amelyek nem saját, hanem a felhasználók által generált tartalmakat közvetítenek.
Gondolhatnánk, hogy ennél demokratikusabb fordulat nem is következhetett volna be, hiszen „minden elfogultság nélkül” kizárólag azok a tartalmak lesznek népszerűek, amelyeket a felhasználók készítenek, illetve saját tetszésük szerint terjesztenek. Mára azért nem kevés emberből tűntek el a hasonló illúziók, s sokan úgy látják, hogy a valóság nem is állhatna távolabb ettől az ideától.
A közösségi média által fejlesztett algoritmusok ugyanis sokszor ellenőrizhetetlen módon szelektálnak a tartalmak között, a tartalomszűrési elvek kidolgozói pedig szinte kizárólag progresszív-liberális NGO-k. Ha még ehhez hozzávesszük az internetes vállalatok és azok vezetőinek lobbitevékenységét is, meglehetősen kiterjedt politikai befolyásolási képesség sejlik fel.
Így tehát valójában inkább az a helyzet, hogy az új típusú (közösségi) média
nemhogy negyedik hatalmi ágat, hanem egy szinte a politikai felett őrködő diskurzuscenzúrát képez az interneten.
A Facebook főhadiszállása Menlo Parkban
Tartalomkorlátozás a Facebookon
A tartalomkorlátozás azért önmagában egy kényes kérdés, mert egy ilyen nagy elérésű felületen, mint a közösségi média, a megjelenő tartalmak szűrése már önmagában alkalmas a közvélemény befolyásolására. Egyrészt a felületre lényegében bárki feltölthet tartalmat, amely nehezen ellenőrizhetővé teszi az adott tartalom hitelességét. Ez az úgynevezett fake news probléma.
Másfelől – és ez talán még aggályosabb terület – a tartalom vélt vagy valós álhírek, továbbá médiaetikai elvek mentén történő szűrése miatt előfordulhat, hogy politikai preferenciák mentén tesznek elérhetetlenné tartalmakat.
A közösségi médián megjelenő tartalmak korlátozása kapcsán több alapjog konfliktusa is tetten érhető. Egyfelől az indokolatlan tartalomkorlátozás sértheti szólásszabadsághoz való jogot, másrészt való igaz, hogy egyes tartalmak sérthetik mások méltóságát, kimeríthetnek büntetőjogi kategóriákat (közösség elleni uszítás, becsületsértés stb.). Ezen jogi konfliktus szabályozására a hagyományos médiafelületek esetén is szükség van, de mivel azok saját maguk gyártanak tartalmat, önálló szerkesztőséggel, felelős kiadóval rendelkeznek, valamint valamennyi állam médiahatósága felügyeli a működésüket, ezért a jogelvek közötti konfliktus tisztázására kiépültek a megfelelő eljárások és szabályok.
A közösségi média esetében azonban a szolgáltató csak a megosztás lehetőségét biztosítja, a tartalmakat a felhasználók állítják elő. A közösségi platform pedig saját szabályzata alapján végzi a tartalomszűrést. A tartalomszűrési elvek vagy azok számonkérési gyakorlata pedig nyugodtan lehet politikailag nem semleges, hiszen egy nemzetközi magáncég működteti őket.
Progresszív-liberális agenda a Facebook tartalomszűrési elvei mögött
Vegyük például a Facebookot. Ennek a közösségi médiának a tartalomszűrési elveit alapvetően két dokumentum befolyásolja. A legfőbb szabályokat az úgynevezett felhasználási feltételek, azon belül is a közösségi alapelvek tartalmazzák. Ezenfelül a Facebook 2017 tavaszán kiadott egy kiadott Information Operations and Facebook nevű, programadó dokumentumot.
Az Information Operations and Facebook című dokumentumot kifejezetten azért készítette a vállalat, hogy az irányelvek segítségével megtisztítsa a közösségi médiát a „fake news” jelenségétől. Ennek egyik eszköze a hamisnak vélt profilok és tartalmak törlése, továbbá a dokumentum a felhasználói tudatosság elősegítését is konkrét célként fogalmazza meg. A magyar politikafogyasztó olvasó számára bizonyára izgalmas adalék, hogy a dokumentum egyik szerzője William Nuland, az Obama-adminisztráció alatt a State Departmentben vezető pozíciót betöltő Victoria Nuland bátyja.
A dokumentum pedig a felhasználói tudatosság növelésében fontos szerepen szán különböző NGO-knak, amelyek közül nevesíti is az egyik legbefolyásosabb médiával foglalkozó kezdeményezést, a News Integrity Initiative-t (NNI). Az NNI egy több NGO-ból álló ernyőszervezet,
amelynek tagjai szinte kivétel nélkül baloldali, progresszív agendát követnek.
Ilyen például a Craig Newmark Philanthropic Fund, amely szervezet támogatta John Kerry, Barack Obama és Hillary Clinton kampányát is. A szintén tag Ford Foundation vezetőségében helyet foglaló Xavier de Souza Briggs az Obama-kabinet költségvetését tervező és felügyelő szervezetének (Office of Management and Budget) vezetője volt. A Democracy Fund nevű tagszervezetet Pierre Omidyar hozta létre. Omidyar szintén aktív támogatója a demokratáknak, a mostani elnökválasztás során például 100 ezer dollárt fizetett be a kifejezetten Donald Trump megválasztása ellen küzdő NeverTrump PAC-be. Az NNI-ben megtalálható John S. and James L. Knight Foundation pedig olyan kuratóriumi tagokkal működik, mint például Martin Baron, az alapvetően progresszív és globalista beállítottságú Washington Post felelős szerkesztője.
De az elvi állásfoglalásokon túl a Facebook gyakorlatban is működő felhasználási szabályzata is tartalmaz érdekességeket. A cég alapvetően olyan tevékenységeket tilt, amelyek akadályoztathatják a közösségi médium megfelelő és hatékony működését, illetve jogsértőek lehetnek.
Az első kategóriába az olyan tiltások tartoznak, amelyek védik a cég kereskedelmi érdekeit, például a cég által nem engedélyezett kereskedelmi tevékenységet, piramisjátékokat vagy felhasználói adatgyűjtést.
A második kategória a jogsértő tartalmakra vonatkozik. Itt olyan általános elvekre kell gondolnunk, mint az olyan magatartások tilalma, amelyek sértik mások személyi jogait, erőszakra vagy jogsértő magatartásra buzdítanak, illetve kiskorúakkal összefüggő jogsértéseket valósítanak meg vagy szellemi tulajdonba ütköző tartalmaknak minősülnek.
A szabályozás különlegessége az, hogy
szankciók kiszabása tekintetében alapvetően a közösségi bejelentésekre támaszkodik.
A sértő tartalmakat a felhasználók jelenthetik, és a Facebook kivizsgálja a bejelentés hitelességét. Annak eldöntésében, hogy milyen tartalom számít sértőnek, a Facebook nagyban támaszkodik az úgynevezett biztonsági tanácsadó testületére, amely a közösségi alapelvek kidolgozásában és folyamatos frissítésében is szerepet vállal. Ebben hat, főként az internetes biztonságra fókuszáló nemzetközi NGO kapott helyet: a brit Childnet International, az amerikai National Network to End Domestic Violence (NNEDV), Connect Safely és Family Online Safety Institute (FOSI), az indiai Centre for Social Research, valamint az olasz Telefono Azzurro. Bár ezek a szervezetek látszólagosan politikailag semleges szervezetek, vezetőiket végignézve azt láthatjuk, hogy elsősorban a progresszív, liberális agendát támogató személyekről van szó. Ez főként a három amerikai szervezetre igaz, amelyeknek egyébként komoly kötődéseik is vannak a Demokrata Párthoz.
A NNEDV elnöke Kim A. Gandy például Joe Biden, majd Barbara Boxer kaliforniai demokrata szenátor tanácsadója volt, az igazgatósági elnöke (Board of Directors) Jenny Backus pedig részt vett Barack Obama tanácsadó testületében. A FOSI elnöke, Stephen Balkam a ’90-es években Bill Clinton tanácsadójaként működött, valamint a Huffington Post, illetve a Guardian liberális brit lap rendszeres publicistája. A Connect Safely igazgatója, Larry Magid szintén szolgált az Obama-adminisztrációban.
Jogorvoslati lehetőségek hiánya a Facebook gyakorlatával szemben
A szabályozás ismertetése után érdemes még kiemelnünk azt az aggályos gyakorlatot, hogy Németország kivételével
a Facebook szabályzatát elfogadó állampolgárok a fennálló követeléseiket, kereseteiket vagy kárigényeiket kizárólag az USA észak-kaliforniai bíróságán
vagy a San Mateo megyében lévő állami bíróságon keresztül rendezhetik, vállalva, hogy minden ilyen követelés peres úton való rendezése céljából alávetik magukat e bíróságok joghatóságának és illetékességének.
Németországnak sikerült elérnie azt, hogy szemben a világ más államaival, helyi illetőségű NGO-k működjenek közre a Facebook tanácsadójaként a tartalomszűrési feladatokban. Ezért Németországban a Correctiv nevű NGO segít elvégezni a Facebooknak ezt a feladatot.
A Facebook Correctivvel való együttműködésének bejelentését követően azonnal komoly kritikák merültek fel a médiakutató NGO-val kapcsolatban. A kritikák egyrészt a szakmai megbízhatóságra, másrészt a finanszírozásra, illetve a Correctiv mögött álló személyek függetlenségének hiányára vonatkoznak.
A Correctiv egy 2014-es, a kórházak helyzetét vizsgáló riportjában megjelent állításokat azok pontatlansága miatt kritizálták. Egy másik, 2015-ös tartalom kapcsán is felmerült, hogy a Correctiv felnagyít és torzít ügyeket, mindezt annak érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül úgy tűnhessen fel a közvélemény szemében, mint egy független watchdog. Ezek alapján az látható, hogy
az NGO célja első körben a gyors ismertté válás, ezt követően pedig a független szakértői imázs megszerzése volt.
Mindezt annak érdekében, hogy watchdog feladatokat láthasson el. A harmadik, s talán legjelentősebb, botrány éppen a hírgyártással függött össze: a Correctiv az Alternative für Deutschland egyik jelöltjéről azt állította, hogy prostituáltként hirdeti magát egy ilyen tematikájú oldalon. A hírről később kiderült, hogy hamis, s a német bíróság meg is tiltotta további terjesztését.
A kritikák másik része a finanszírozással összefüggésben merült fel. A Correctiv NGO-ként működve egy látszólag közösségi finanszírozású, kisebb-nagyobb adományokkal bárki által támogatható szervezet. Az 1000 euró feletti, jelentősnek mondható adományok azonban jellemző szervezeteken és támogatási alapokon keresztül érkeznek:
-
A szervezet 2016-ban 925 ezer euró támogatást kapott a Brost Stiftungtól. A Brost Stiftung vezérigazgató-helyettese, Bodo Hombach egyúttal a Correctiv etikai bizottságának is tagja. Hombach szociáldemokrata politikusként korábban Észak-Rajna-Vesztfália egyik minisztere volt, portfóliójához többek között a gazdasági és technológiai ügyek tartoztak. Később Gerhard Schröder mellett a kancellári hivatal vezetője is volt.
-
A Stichting Adessium 114 ezer euróval támogatta a Correctivet. Az alapítvány az Open Society Foundationnel közös programokat támogat.
-
Az Open Society Foundation is a kiemelt támogatók között van, közel 27 ezer euróval. Emellett külön, a Correctiv és a Facebook közötti együttműködést beindítását 100 ezer euróval támogatták.
-
Kisebb összegekkel más szervezetek is a Correctiv adományozói között vannak, így többek között a Google, a Zöldek egyik alapítványa, valamint az Angel Merkel-féle CDU vonalat követő Konrad Adenauer Stiftung, valamint a liberális Zeit Stiftung.
A Facebook és a politikai lobbi
Más szempontból is értékelhető a Facebook politikai tevékenysége: érdemes megvizsgálni azt is, hogy jellemzően milyen politikai irányzatokat támogat az IT-óriás. A 2004-ben alapított, Menlo Park-i székhelyű, közösségi interneti szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat vezetői a 2017-2018-as, még le nem zárult időszakban összesen nagyságrendileg 600 ezer dollárral támogattak különböző politikusokat.
Ebből 400 ezer demokratáknak, 200 ezer pedig a republikánusoknak jutott.
(forrás: Opensecrets.org)
Még árnyaltabb a kép, ha azt vizsgáljuk, hogyan oszlanak meg az adományok a képviselőház és a szenátus tagjai között. A 250 ezer képviselőházi tagoknak szánt összegekből 142 ezer dollár jutott demokratáknak, a szenátusnak szánt 233 ezer dollárnyi összegből 157 ezer, tehát a források közel háromnegyede jutott a demokratáknak
(forrás: Opensecrets.org)
Ugyancsak beszédes megnézni, a Facebooktól legnagyobb adományokat kapó politikusok TOP 10-es listáját, amelyen egyedüli republikánusként Paul Ryan házelnök szerepel.
(forrás: Opensecrets.org)
Szabályozható-e államilag a Facebook?
Az alcímben felvetett kérdést csak akkor lehet megválaszolni, ha előbb képesek vagyunk eldönteni, médiafelületnek számít-e a Facebook. Erre a rövid válasz az, hogy a hatályos jogszabályok szerint a Facebook nem médium. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne történtek volna lépések annak irányában, hogy vagy médiumnak tekintsék a közösségi platformot, vagy pedig a médiumokhoz hasonló szabályozás alá vessék. Persze a szabályozás önmagában annyit ér, amennyit abból foganatosítani lehet, tehát a technikai feltételeket is meg kell teremteni az esetleges szankcionálás végrehajtásához.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlata (Observer and Guardian v. The United Kingdom, 1991) szerint ugyanis a médiumokat nemcsak a szólásszabadsághoz való jog illeti meg, hanem feladatuk, sőt szinte kötelességük a közérdekű információk kiegyensúlyozott közzététele.
Az Európa Tanács 2011-ben készített, új típusú médiumokra vonatkozó ajánlása, illetve annak melléklete szerint új típusú médiának kell tekinteni azokat a felületeket, amelyek médiaként viselkednek, szerkesztői ellenőrzést működtetnek, szakmai mércéket alakítanak ki, illetve tevékenységükben megfigyelhető a terjesztési szándék.
Ennek ellenére – mivel az ET csak ajánlást fogalmazott meg –
a Facebook magát nem tekinti médiumnak, hanem szaknyelvi terminológiában „kapuőrként” definiálja magát.
Azaz, saját tartalom híján, a felhasználók által generált tartalmat terjesztve csak igen korlátozott felelősségük van a terjesztett tartalmakkal kapcsolatban. Hagyományosan „kapuőrnek” tekintjük az internetet és a blogszolgáltatókat, vagy akár a webáruházakat is, de a közösségi médiumok is inkább ezt a pozíciót szeretnék elfoglalni a szabályozási rendszerben, mintsem a médiáét. Ennek ellenére jól látható, hogy a fenti, Európa Tanács által megfogalmazott kritériumok többségének a Facebook például megfelel.
Ráadásul a hagyományos kapuőr szervezetekhez hasonlóan a közösségi médiumok is elfogadtatják felhasználási feltételeiket, kvázi jogrendszert hozva ezzel létre. Ennek működése azonban korántsem átlátható, a jogorvoslati lehetőségek pedig meglehetősen szűkösek.
A legfőbb érv, amit a közösségi média szabályozása ellen fel szoktak hozni, hogy maga a közösségi médiaszolgáltató nem végez a hagyományos értelemben vett szerkesztési tevékenységet, az egyes felhasználóknak szánt tartalmakat javarészt algoritmusok állítják össze, s csupán az esetleg kifogásolt tartalom esetén történik emberi beavatkozás. Mindez azonban sok esetben nem oldja meg, hanem éppen ellenkezőleg, súlyosbítja a problémákat.
Mint azt a fentiekben láthattuk, mind a legnépszerűbb közösségi média esetében
mind a tartalomszűrési, mind a lobbizási gyakorlaton átsejlik a cég politikai profilja.
Természetesen azt is el kell ismerni, hogy az is jól látszik, hogy egyes területeken jól és semlegesen működik a rendszer (pl. kiskorúakat sértő tartalmak szűrése).
Ezzel együtt azonban azt is ki kell mondani, hogy más, jellemzően politikailag érzékeny területeken (mostanában legjobb példa erre a migráció) viszont ez a zökkenőmentesség és semlegesség eltűnik, s valahogy mindig úgy alakul a történet a gyakorlatban, hogy a liberális-progresszív agendába illeszkedő tartalmak élveznek előnyt.
Mindeközben erősek az arra utaló jelek is, hogy ezen túlmenően a progresszív-liberális nézeteket képviselő politikai formációkat jelentősebb összegekkel támogatja a közösségi média, mint más politikai erőket. Ezt természetesen minden magánvállalat szabadon megteheti, de akkor viszont arra kell következtetni, hogy a cégnek egyértelmű politikai profilja van, ami alapvető legitimitási problémákat okoz akkor, ha egy semleges szűrési rendszer kialakításán dolgoznak.
Az új típusú médiafelületek szabályozása tehát messze nem megoldott. Pedig a tartalomszűrési gyakorlat részlehajlása vagy legalábbis ellenőrizhetetlensége, illetve a jogorvoslati lehetőségek korlátozottsága miatt erre kiemelt szükség lenne. Az is jól látszik, hogy végső soron a helyes szabályozás kialakulása – ugyanúgy, ahogy korábban a hagyományos médiafelületek esetében – nem képzelhető el az állam közbeavatkozása nélkül.
Válaszolt az EB Magyarországi Képviselete, miért kezdett kampányba a hazánkat sújtó bírósági ítélet kapcsán
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
Úgy tesznek, mintha egy belső átalakítás után nyeretlen kétévesek vezetnék a Magyar Külügyi Intézetet
Így hergel a liberális sajtó!
„Hogyan hergel a liberális sajtó?” – reagált a Külügyi Intézetet ért kritikákra Orbán Balázs
A miniszterelnök politikai igazgatója szerint balliberális hergelés folyik.
Miskolcon tett fontos bejelentést Orbán Balázs
Belföld
A miniszterelnök politikai igazgatója elárulta, újjászületik és új funkciót kap a Korona Szálló.
Orbán Balázs kulcskérdésekről egyeztetett az Egyesült Államok megválasztott alelnökével
A miniszterelnök politikai igazgatója telefonon beszélt JD Vance-szel.
„Bedarálták a magyarokat” – a román megdicsérte, a görögök szerint elsöpörték a Fradit
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Megugrott az építőipar egyik szegmense
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
Összesen 103 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Autofocus
2018. március 22. 08:44
És a háttérben a háromszög?
- ILLUMINATI CONFIRMED!
áfonya
2018. március 22. 00:52
Magyarországot kirabolták (Itt vannak a tények)
1./Magyarországról a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét menekítettek ki
a világ különböző adóparadicsomaiba.
Most akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon: 48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200 forintos dollár árfolyamon). (John Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász, korábban offshore bankár volt.)
Sajnos hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt országok között. Sokkal korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát, Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, ezt egy nemzetközi jelentés állítja.
2./John Christensen anno a Hetek című újságnak elmondta, hogy példátlan, hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem származik. A megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt értelmetlenül történtek. Offshore számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két és félszerese!!!
3./Többéves kutatás után a héten jelent meg az első átfogó világjelentés az adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezet azt állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez az összeg – ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont – megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti össztermékével (GDP).
4./”Az adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke” – mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy minimális adókulcsok mellett titoktartást – beazonosíthatatlan tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket – kínálnak a külföldiek számára.
“Az adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb feltételek mellett forgassák a tőkét.
A legtöbb ilyen helyre a milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem termelnek itt,
egyszerűen csak odaviszik a pénzüket,
hogy teljesen kivonják az országuk adózása alól” – állítja Christensen.
Az offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek és az egyes országok költségvetési összesítéseinek felhasználásával a kutatók azt állapították meg,
hogy a világgazdaság “fekete lyukaiban” több pénz tűnt el adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok megpróbáltak – az adófizetők pénzéből – a válságkezelésre biztosítani.
“Ezek a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek munkahelyeket,
legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg” – állítja Christensen, aki elmondta:
a legnagyobb offshore vagyonokat nem ismeretlen “no name” bankok,
hanem a világ top pénzintézetei kezelik.
5./A pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16 százalékkal növelte
az ügyfeleik által offshore számlákon elhelyezett összegeket.
Ez a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet igényelt.
“A szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet – a svájci UBS, a szintén svájci Credit Suisse
és az amerikai Goldman Sachs -, amelyek a világelit kedvenc bankjai.
Ezek mind prémium szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a népszerű adóparadicsomokban.”
6./A Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és tőkeerejéhez képest
példátlanul nagy veszteségeket szenvedett az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt.
242 milliárd dollár magántőke – a teljes magyar államadósság két és félszerese – került offshore számlára.
Az összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista 12. helyét foglaljuk el.
Európából senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak gazdasági világhatalmak és néhány olajország.
A sokat szidott európai válságállamok – például Görögország – nincsenek az első húszban sem.
Tekintve, hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok, ezért megkockáztatható az állítás,
hogy a 242 milliárd dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került magánkézbe.
Az ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem adómentesen külföldön fialtak tovább.
Magyarországnak maradt a folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi köre –
kormányzatoktól függetlenül!!!
Ráadásul a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és Abramovicsok sem kerültek ki.
Pedig a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is csak alig több mint háromszor annyi pénzt
sikerült külföldre juttatni, mint Magyarországról.
7./Ráadásul Magyarországnak akkoriban nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin, aki – vitatható módszerekkel,
de – hazahozatta az offshore paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét.
Ebből a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós mentőövre – de Bokros-, Gyurcsány- csomagra sem -, ha a politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az országkárosító jelenséggel szemben.
8./A jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem a nyerteseket is.
“A szupergazdagok egyre jobban elhúznak. Ma a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka
egy nagyobb futballstadionnyi ember – 91 ezer fő – kezében van.
Ők azok, akiknek egyenként 30 millió (ez a szövegkörnyezet alapján valószínűleg elírás, és 30 milliárd lehet a helyes összeg – NIF szerk. megj.) dollárt meghaladó vagyonuk van.
Utánuk következnek az 1-30 milliárd dollár közötti vagyonnal rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további 51 százalékát birtokolják.
Ez a maroknyi elit – amely a világ lakosságának 0,14 százalékát teszi ki – négyszer annyi pénzzel (44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd ember – a világ lakosságának 99,86 százaléka -, akik nem dollármilliomosok.
9./Ennek a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70 százaléka) offshore számlákon van.
A számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava – “mi vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék” –
inkább alulbecsülte a valóságot. A hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a nemzetközi felügyelet.
Hiába ígért például a G20-csoport hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt.
Ezért az egyes országok – például a német adóhatóság – megpróbálnak a feketepiacon hozzájutni
bizalmas adatokhoz a külföldre menekített vagyonokról.
“Ez a globalizáció gyenge pontja – mondja Christensen.
Felszabadítottuk a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az együttműködést az országok között,
hogy a pénz ne tűnhessen el az adóparadicsomokba.
Ezért azt javasoljuk, hogy a világ valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális adózási egyezmény.
Ez automatikus információcserét biztosítana az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének,
amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának, beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok
és alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is.”
A szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra megtörténni, de – mint mondja –
az adómentes vagyonokból származó jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel,
ami megoldást jelentene például az európai adósságválság megoldására
vagy számos ínségben élő ország valódi megmentésére.
10./A kérdés, hogy ki és kik voltak a felelősek hazánkban ebben a rablássorozatban?
Miért nem vonnak senkit felelősségre?
Ha valaki egy szalámit lop a boltból, azt egy életre megbélyegzik,
aki milliárd dollárokat lop el az pedig az elithez tartozik.
Ez valójában költői kérdés.
kozmosz
2018. március 21. 20:18
Csodálkozom, hogy duzur még nem nyerített ide.
Robur
2018. március 21. 18:17
Egyszerű, akinek nem tetszik a facebook az nem használja.
Orbán Viktor: Európának észhez kell térnie!- videó
origo.hu
Trump meghívta beiktatására a kínai elnököt, megjött a válasz
mandiner.hu
Így készíts édes és illatos kandírozott narancshéjat
mindmegette.hu
MNB: több tíz milliós büntetést kapott a Groupama Biztosító
vg.hu
Erős védelem alatt a Barátság kőolajvezeték
ripost.hu
Karácsonyi fogyasztóvédelmi jótanácsok
magyarnemzet.hu
Bevetették a nehéztüzérséget Orbán ellen: Lendvai és Csillag akcióba lendült
mandiner.hu
Óriási változások jönnek a 2025-ös Forma-1-es szezonban
origo.hu
Verhofstadt árulónak nevezte Orbán Viktort – cserébe miszlikbe szedték a kommentelők
mandiner.hu
Most már hivatalos: alapjaiban alakul át a budapesti lomtalanítás
mandiner.hu
„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
mandiner.hu
Megugrott az építőipar egyik szegmense
mandiner.hu
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.