Nagy-nagy máglyatüzet kéne rakni

„Nem akarnak sokat, csak ennyit: »Mi Székelyföldön olyan román hatósági kimenést akarunk, hogy magyar bejövetel ne legyen. Magyar országot akarunk, de nem Magyarországot. Egy kis magyar hazát, a nagyobbik mellett. Saját oktatással, szimbólumokkal, rendőrséggel, a román hadsereg kivonulásával, saját nemzetőrséggel. Ha ez megvan, nem számít annyit, hogy megmaradnak-e a román állam keretei.« Vajon az élettől elrugaszkodott fantázia mindez, vagy valószerű sztori?

A válasz ugyan természetesen nem mindegy, de az bizonyos, hogy David Autere a letehetetlenségig izgalmas regényt írt ebből a könyv szövevényesen szerteágazó, mégis professzionális szépírói tudással remekül összetartott szüzséjéhez képest sajnálatosan és kényszerűen leegyszerűsített elgondolásból.

A szerző (neve gyaníthatóan álnév, a Google friss találatokat ad ki, amelyek vélhetően a könyv promóciója kedvéért születtek) hihetetlen tudásanyagot mozgat: geopolitikai téren ugyanolyan magabiztosan lát, elemez, mutat meg összefüggéseket, mint a mikroközösségek szintjén, ahol a viselkedés-lélektantól a mártírológiáig, a szerelemtől és más emberi gyöngeségektől a fegyverekkel kapcsolatos tudásig könnyedén villant fel mindent és bármit. (Az bizonyos, hogy rajongója a fegyvereknek: ennyi érzékletes leírást még soha nem olvastam arról, hogyan röpül ki egy golyó, gránát, akármi a fegyver csövén, milyen erők hatnak és hogyan a röppályára…)

Két dolog nyűgözött le – többek között – a könyv olvasása során (körülbelül két nap alatt faltam fel a több mint ötszáz oldalt): az első az az elképesztő tájékozottság, amellyel a szerző a világpolitikában mozog.

Még ha kamu lenne is minden, amit leír (mint ahogy meggyőződésem, hogy nem az), vagy esendő összeesküvés-elmélet (ha esetleg az volna, számomra, erdélyi magyarként akkor is figyelemre méltó), akkor sem lehet szó nélkül elmenni amellett, milyen könnyedén rajzolja fel a nagypolitika és a titkosszolgálatok tág összefüggéseit és kontinenseken, háborúkon, korokon, évtizedeken, sőt gyakran hosszabb időegységeken átívelő egymásra hatását és kérlelhetetlen törvényszerűségeit.

Úgy, hogy közben rendületlenül magyar és rendületlenül értékpárti, még ha talán túl sokszor is hangzik el az, hogy bizonyos nagyobb célok érdekében olykor a járulékos veszteségek szükséges és elkerülhetetlen rosszak (de hát ez is a dolgok fent említett, kérlelhetetlen természetéhez tartozik).”