Lenni vagy nem lenni? Nem ma, hanem holnap

„Amióta világ a világ, a népcsoportok vándorlás útján szerezték meg hazájukat, ahol létrehozták saját nemzetüket, kultúrájukat, vallásukat, nyelvüket. 

Ez a vándorlás történhetett békés és véres úton egyaránt, a lényegen azonban a mód nem változtatott: az egyik nép felemelkedett, a másik nép elbukott. Ez a mostani migráció tétje is. A modern kor embere önhittségében és kényelmében hajlamos megfeledkezni arról, hogy semmi sem állandó és semmi sem tarthat örökké, még a megszokott világ állapota sem. Igen, Európa nemzetei nagyon régóta élnek a mostani berendezkedésük és az elfogadás, a befogadás, a tolerancia erőszakuralma szerint, éppen ezért elfelejtették, hogy mindig jöhetnek olyan korszakok, amikor a fennálló rend kerül veszélybe. Befogadónak és segítőkésznek lenni egy dolog, háború elől menekülő embereknek kötelességünk menedéket, segítő kezet nyújtani. Ezek az emberek aztán eldöntik, hogy itt akarnak maradni, beilleszkedve az adott kultúrába, társadalomba, vagy a viharos idők elcsitulása után hazatérnek. Őket nevezzük menekülteknek.

A migránsok azonban teljesen más kategóriába tartoznak. Ezek az emberek mindenáron, a törvényes kereteket feldúlva rontanak rá a nemzetekre, kihasználva azok szolidaritását és elpuhulását, hogy aztán először csak saját zónákat, majd saját hazát hozzanak létre. Ezek az emberek kompromisszumok nélkül, megrögzötten ragaszkodnak saját életvitelükhöz és eszük ágában sincsen elfogadni a befogadó ország szokásait, jegyeit. Ők nem szolidárisak, nem liberálisak és nem toleránsak. Ők új hazát akarnak magunkat, új területet akarnak elfoglalni, hogy aztán térdre kényszerítsék az ott élőket, rájuk erőszakolva saját identitásukat. Felismerhetnék ezt a Nyugat országai, hiszen hasonlóan jártak el Afrikával, ahová nem segítséget nyújtani, hanem elvenni mentek, hogy aztán teljesen kifosztva magukra hagyják az ottani népeket, államokat. Most is önös érdekek mentén cselekszenek, amikor befogadást hirdetnek, csak elfeledkeznek két nagy különbségről. Az egyik az, hogy a Nyugat nagyhatalmait gazdasági érdekek vezették, míg az Európa kapuinál dörömbölő népeket a honfoglalás vezérli. Nem azonos a kultúra, nem azonos a nyelv, nem azonos a cél. Mint ahogyan ez nem egyszer előfordult már a történelem forgatagában. A másik fontos különbség pedig az, hogy Afrikába a nyugati hódítók mentek, akiknek dolguk végeztével volt hová hazatérniük. Most azonban, ha így folytatják nem lesz haza, ahol tovább élhetnek, mert az otthonuk válik majd gyarmattá.”