Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Egy nagyon vékony demokratikus máz alatt a cimborakapitalizmus és a családi vállalkozások sajátos elegye jelenti a rendszert.
„A demokrácia nyugati misszionáriusainak egy tekintélyes része gyakran esik abba a hibába, hogy azt hiszi, ha valaki a demokratikus, általános választásokat követeli, az azért van, mert ő demokrata. Pedig ez nagyon sokszor nem így van. Ázsia nagyon sok országában tradicionális politikai családok a leghagyományosabb egymás elleni küzdelmeiket vívják, általában tisztán a hatalomért. A tükör, amely előtt ezek a csatározások zajlanak, nem a közvélemény, hanem többnyire egy hadsereg, amely hol átveszi a hatalmat, hol valamilyen demokratikus formulát kényszerít ki vagy kényszerítenek belőle ki, s hosszabb távon leginkább ezeket váltogatják. A demokrácia követelése mindig egy kitörési lehetőség az elnyomásból. Vannak családok, amelyek a hatalomért folytatott harcukat a »demokráciaprojekt« keretében vívják, legalábbis addig, amíg ennek segítségével hatalomra nem tudnak kerülni.
Még többé-kevésbé demokratikus körülmények között is nehéz persze megítélni, hogy valaki demokrata-e vagy sem. Ázsiáról beszélek, tehát hozhatjuk példának a felénk is ismertebbek közül mondjuk a néhai Benazir Bhuttót (és családját) vagy Chandrika Kumaratungát, a »Madame-ot«, Srí Lanka miniszterelnökét és elnökét, akinek az apja, majd az anyja is miniszterelnök volt, vagy hogy férfiakat is említsünk, ott van Najib Razak Malajziából vagy a Lee fiú Szingapúrból. Így vagy úgy, többnyire választások útján, mindig ugyanabból a maroknyi családból kerülnek ki a vezetők, s ha véletlenül akad egy »polgár« (aki nem egy civil ruhát öltött tábornok), azt vagy megpróbálják kicsinálni, vagy ő próbál meg felépíteni egy új családot. (Esetleg mind a kettő egyszerre, mint Thaiföldön Thaksin Shinavatra.) Persze hogy nem csodálkozik senki igazán, ha a koncessziókat, a »közbeszerzéseket« vejek és óvodástársak nyerik.
Az effajta demokráciák problémáival való küzdelem szülte meg annak idején az illiberális demokrácia kifejezést, ami nem is jelent mást, mint hogy egy nagyon vékony demokratikus máz alatt a cimborakapitalizmus és a családi vállalkozások sajátos elegye jelenti a rendszert.”