Az utolsó lövés

„Tudtuk előre. A kilátástalan helyzetben lévő ellenzéktől nem is vártunk mást, mint elkeseredett vagdalkozást, üres ígéreteket és hazug mocskolódást a választási kampányban. Újdonságot legfeljebb az jelent, hogy még erre is képtelenek saját erőből, ezért lakájmédiájuk átvette tőlük a közbeszéd alakításának politikai szerepét. Ez aztán rátett még egy lapáttal az addig sem kíméletes harcmodorra.

Annak illusztrálására, hogy hová tud süllyedni az önmagára oly büszke Fidesz-gyűlölő véleményterror, álljon itt Kósa Lajos példája. Az elmúlt öt országgyűlési választási kampány mindegyikében érte egy-egy nemtelen támadás, amelyekről utóbb rendre kiderült, hogy minden alapot nélkülöztek.

Volt ő már ledér nőcskékkel szórakozó bővérű debreceni kiskirály, maffiafőnök, korrupt és családját szétverő szívtelen gazember. Ne legyen semmi kétségünk, a jelenleg futó milliárdos kapzsiság vádjairól is ki fog derülni, hogy szemenszedett hazugság az egész tákolmány.

Rendkívül beszédes a legfrissebb lejáratási kísérlet is, amelyben Szabó Zsoltot, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárát vették elő a médiabarbárok. A fideszes politikus legnagyobb bűne, hogy egy irodaház címére, ahol neki is van érdekeltsége, több gazdasági társaságot is bejegyeztek. Ezek közül egy offshore céget és nem mellesleg 1,2 milliárd forintot a politikus feleségének tulajdonítottak, ám mint kiderült, az egészből egy szó sem igaz.

Az államtitkár perel, de tisztában van vele, hogy mire megkapja a jogi elégtételt, senki nem fog már emlékezni az ügyre. Április 8-i esélyeit viszont kiválóan lehet rongálni, amire persze igen nagy szüksége van szerencsétlen ellenfeleinek, akik egyébként labdába sem rúgnának mellette.

Ezen a ponton azonban nem árt felfigyelni egy nem mellékes körülményre.

A médiamocsok intenzív kiöklendezésében minden esetben olyan orgánumok járnak élen, amelyek közvetlenül vagy közvetve Simicska Lajos érdekeltségébe tartoznak. Ahogy közeledünk a kampány finiséhez, egyre inkább az az érzésünk, hogy egykori harcostársát, a miniszterelnököt igyekszik körbelőni a tenyeréből etetett bértollnokok koholmányaival.

Azokat üti-vágja, akikkel évtizedeken keresztül közös érdekek mentén dolgozott, nem mellesleg milliárdos lett. Az eddig napvilágot látott próbálkozások hangneméből, ívéből logikusan következik, hogy indulata kitart az utolsó töltényig. Ahogy azt a G-nap után előre be is jelentette: háború lesz, és azt ő fogja megnyerni.

A jelek szerint mindegy, milyen áron. Mert persze senki nem gondolta, hogy beéri majd néhány obszcén felirat fölmázolásával a kihasználatlan plakáthelyeire.

De arra sem számított senki, hogy kilóra meg tudja venni a Jobbikot, el tudja hitetni a párt lelkét sajátjaként kezelő elnökkel, Vona Gáborral, hogy felér Orbán Viktor cipőjének sarkáig, és Szabó Gábor pártigazgató visszajáró vendég lesz Simicska irodájában, miközben az identitásválsággal küzdő jobbikos politikusok meg akarják vásárolni az ellenzéki jelöltek visszalépését.

Nem mellesleg az újabban vérdemokratává vedlett oligarcha ostoba kesztyűbábjai éppen azon vitatkoznak, hogy csak szerepet játszottak, amikor nácik voltak, esetleg tényleg nácik voltak, vagy még most is azok. Ez bizonyára nem tesz jót az üzletnek, de úgy látszik, most az sem számít. A főnök mérges és bosszút akar állni. Mit számít ilyenkor a nemzet sorsa?!

Szerencsére nincs már sok hátra a kampányból, ahogy mondani szoktuk, ezt már féllábon is kibírjuk.”