Magas rangú amerikai diplomaták mondták nekem teljes őszinteséggel, hogy mennyire jónak tartják a román kisebbségpolitikát, tegyük túl magunkat az esetleges sérelmeken. Interjú.
„Miért álnéven publikálja regényét?
A fő ok, hogy a nevem nem olyan húzónév a szélesebb közönségnek, mint mondjuk Frei Tamásé. De vannak egyéb okok is, amiket nem részleteznék: a lényeg az, hogy sok az ellenérv. A megfontolások persze idővel változhatnak.
Az angolszász lektűrirodalomban jólismert a geopolitikai thriller műfaja, de nálunk eddig nem nagyon születtek ilyen könyvek. Mi indította az írásra?
Az ötlet nem új, közel negyedszázados. Az első változatot a kilencvenes években kezdtem el írni, ez jórészt a boszniai szálban maradt meg. Máig a történet alapeleme, hogy az etnikai konfliktusokat miként képesek külső szereplők saját céljaikra kihasználni. A lényeg: a Kárpát-medencében van egy rendezetlen ügy, a határon túlra nem éppen önként került több millió magyar kérdése. Ez nekem – és úgy gondolom, sokunknak – fájdalom és frusztráció forrása. Európának, az EU-nak és a NATO-nak pedig geopolitikai sebezhetőség egy veszélyes világban. Meg akartam írni ezt a történetet, mert a szívügyem. Ebben az értelemben magamnak írtam, remélve persze, hogy mást is érdekel. A geopolitikai thriller csak egy forma, azért választottam, mert a műfaj rajongója vagyok. (...)
Meggyőzően mutat be a színfalak mögött zajló politikai, diplomáciai, titkosszolgálati és katonai folyamatokat, döntési mechanizmusokat. Tapasztalatok alapján beszél?
Jórészt igen, de nem állítom, hogy teáztam mondjuk a Kremlben. Voltam ugyan ott, de nem a zárt elnöki tárgyalóban. A nem elérhetetlen helyszínek túlnyomó többségét bejártam, sok ezer képet, százórányi filmet készítettem, rengeteget kutattam, láttam háborút „élőben”, frontvonalon. Vannak részletek, amelyek velem történtek meg, például a fedezékbe menekülés az aknarobbanások elől Ukrajnában. Ugyancsak láttam, hogyan folynak a diplomáciai tárgyalások, mi a valóság a kulisszák mögött. Kevés illúzióm maradt. A titkosszolgálatok világa nem az enyém, de vannak dolgok, amiket élőben láttam – és közvetlen forrásból hallottam sok történetet. Összességében a leírtak ezen a területen is hitelesek annyira, amennyire egy ilyen regényben lehetnek. (...)