A Göncz Árpád Városközpont a föld fölött nem sok vizet zavar, nem kellett érte okmányokat és táblákat cserélni. A metrómegálló sokkal inkább jelen van az emberek mindennapjaiban, sok tízezer ember fordul meg benne, és az Árpád híd az utasok számára jó tájékozódási pontot jelent. (Ennek elnevezése továbbra is változatlan marad. Még jó, hogy. Hacsak elő nem áll valaki mindjárt azzal az elmebajjal, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében legyen belőle Mádl Ferenc-híd, ahonnan lesétálhatunk a Sólyom László utcán át a Schmitt Pál-strandra.)
A hidat az 1930-as években Árpád vezérről nevezték el, aki szintén elég fontos alakja a magyar történelemnek – igazi bornírt provokáció azt az érzetet kelteni, mintha Árpád vezér és Göncz Árpád lenne itt egymással szembeállítva, márpedig a névcsere – a kezdeményezői szándéktól függetlenül – pont ilyen hatást kelt.
Az egész semmi másra nem jó, csak arra, hogy egy csomó ember bizonytalanul forgolódjon hónapokig a metróban, hogy most hol is jár, Bayer Zsolt vértolulást kapjon, zakatoljon tovább a meddő kultúrharc, és mindkét oldal begyűjthesse a sérelempontjait.”