Tényleg ne legyen Göncz Árpád metrómegálló!

„De ne tegyék. Egyszerűen azért ne tegyék, mert ez a kényszeres átnevezgetés rombolja a város identitását, elveszi az otthonosság érzetét az itt lakóktól, és hosszabb távon oda vezet, hogy mindig az aktuális politikai céloknak vagy egyszerűen csak divatoknak megfelelően rángatják körülöttünk azt a szimbolikus keretet, ami az életet övezi.

Nem mentes ettől a nyavalyától Nyugat-Európa sem, de a viharos történelmű és képlékeny identitású országokban Ukrajnától Zimbabwéig sokkal gyakoribb – márpedig Magyarországnak nem ezekre kellene hasonlítani. Egy város karakteréhez hozzátartoznak a megszokott, történelmi elnevezések, amennyiben a politika békén hagyja őket. Az elmúlt években lefutott egy újabb átkeresztelési hullám, de szerencsére csak minimális károkat okozott, habár a Lágymányosi híd vagy a Szivárvány köz is sokkal jobb lett volna, ha megmarad.

A Göncz Árpád Városközpont a föld fölött nem sok vizet zavar, nem kellett érte okmányokat és táblákat cserélni. A metrómegálló sokkal inkább jelen van az emberek mindennapjaiban, sok tízezer ember fordul meg benne, és az Árpád híd az utasok számára jó tájékozódási pontot jelent. (Ennek elnevezése továbbra is változatlan marad. Még jó, hogy. Hacsak elő nem áll valaki mindjárt azzal az elmebajjal, hogy a kiegyensúlyozottság jegyében legyen belőle Mádl Ferenc-híd, ahonnan lesétálhatunk a Sólyom László utcán át a Schmitt Pál-strandra.)

A hidat az 1930-as években Árpád vezérről nevezték el, aki szintén elég fontos alakja a magyar történelemnek – igazi bornírt provokáció azt az érzetet kelteni, mintha Árpád vezér és Göncz Árpád lenne itt egymással szembeállítva, márpedig a névcsere – a kezdeményezői szándéktól függetlenül – pont ilyen hatást kelt.

Az egész semmi másra nem jó, csak arra, hogy egy csomó ember bizonytalanul forgolódjon hónapokig a metróban, hogy most hol is jár, Bayer Zsolt vértolulást kapjon, zakatoljon tovább a meddő kultúrharc, és mindkét oldal begyűjthesse a sérelempontjait.”