„Nem érnek rá lopni”

„Lázár miniszter már korábban is hangot adott annak az alaposan átgondolt véleményének, miszerint a gazdag ember többet ér, mint a szegény. (Ezt olykor »tucatliberális« közíróktól is halljuk, a »vállalkozó szellemű polgár« és az »államfüggő proli« közötti – szerintük – szofisztikáltabb különbségtétel alakjában.)

Ez a nézet Rousseau és Petőfi óta elavult.

A tehetősök, a vagyonosok, a műveltek, a szerencsések, más szóval az uralkodó osztály erkölcsi fölényének tana egyrészt nem egyezik meg legtöbbünk személyes tapasztalatával, másrészt tudjuk, hogy a társadalmi pozíció (osztályhelyzet, foglalkozás, lakhely) véletlenszerűen kapcsolódik a személyiség belső értékéhez.

Ezért utálom szívből a »végzettség« fétisét is, bár ennek – mi tagadás – sokat köszönhetek: azok az egyetemek, amelyek meghívtak tanítani, éhen vesznének, ha a szülők csak az igazság keresése, a tiszta tudományosság és a nagy művészet átélése céljából fizetnék lányaik és fiaik ösztöndíját, nem pedig a neves egyetem diplomájának üzleti becse miatt.

És hadd jegyezzük meg: azokat, aki ráérnek lopni, nem föltétlenül az alsóbb néposztályok soraiban kell keresgélni.

A magyar miniszter kijelentéseiről százezrek értesültek. Szemük láttára, fülük hallatára közli velük az ország egyik vezetője, hogy utálja és megveti a magyar népet. A nép többsége ugyanis szegény.”