Új magyar csoda

„Ez pedig nem tévhit, hanem tapasztalat, ami például Romániában hiányzik. Azok a nem túl jól élő nyugdíjasok, akiket Orbán puszta jelenléte tapsra és csasztuskák éneklésére ösztönöz, a Kádár-korban szocializálódtak, amikor – legalábbis az 1979-es nagy áremelésekig – alapelv volt, hogy az ember ugyanazért a munkáért előbb-utóbb több pénzt kap. Nem a munka mennyisége és hasznossága a fontos, hanem az utasítások teljesítését és az önérzet hiányát jutalmazza a párt és az állam – élén az emberrel, aki úgyis jobban tudja nálunk, mit hogyan kell csinálni. Azt pedig, hogy jobban tudja, pontosan az bizonyítja, hogy jobban élünk, mint négy (nyolc, húsz) éve, nem úgy, mint a románok, lengyelek, oroszok stb. Érdemes tehát szolgálni.

Nem valamiféle nemzetkarakterből eredő hiba ez, hanem jutalommal visszaigazolt tapasztalat. Ha csak ennyi volna, nyugodtan rá lehetne kenni a »kommunistákra«. Lám, így elbutították az élelmes, szorgalmas, szabadságszerető magyar népet. Csakhogy nem kenik, hanem kihasználják és erősítik. Nemcsak a mostani Orbán-kormányzat, hanem elődei, kevés kivétellel, úgyszintén. Ha nyugdíjas vagy: ugyan semmivel nem termelékenyebb a nemzetgazdaság (»termelékenység? mi az?«), és belegebedünk az adósságba (»államadósság, mi az?«), a tizenharmadik havi nyugdíj jár neked. Eddig azért nem kaptad, mert a gazember Orbán nem adta oda. Ha most nem kapod, azért van, mert a gazember szocik elvették. Ugyan nem dolgozol többet és jobbat, nem termelsz jobb terméket, és nem végzel kapósabb szolgáltatást, de több pénz jár neked. Járna, ha odaadná az ellenség. A szocik, a Fidesz, a multik, a Soros. De mi elintézzük, hogy megkapd, mert most már van pénzünk rá, mivel legyőztük az ellenséget. Annak persze, hogy folyton legyőzzük, a végtelenségig – mert az írmagja mindig megmarad, hogy legyen kit legyőzni –, az a feltétele, hogy teljesítsd az utasításokat, ne kételkedj, »e bonthatatlan börtönt ne lásd«, azt se tudd, mi az az önérzet. Mi az az egyéni szabadság. És a tudatos népbutítás csak még hatásosabb a közösségi média visszhangkamrájában.

Nem egy huszonegyedik századi magyar kormány élt ebből politikailag. És ebből élnek a maiak, máris a következő generáció lebutításán dolgozva. Nem kellenek ehhez »kommunisták«, nem kell Kádár. Tönkretesznek minket a mieink.”