„Lehet, hogy sokan meg fognak most lepődni, de azt gondolom, hogy nőnek lenni most a XXI. században a legjobb, amióta létezik ember ezen a Földön.
Folyton azt hallom, hogy ma a legnehezebb. De vallom, a legjobb is. Ebben biztos vagyok. Átlagos európai nőkről beszélek. Olyanokról, amilyenek mi is vagyunk. Egyszerre kell gyereket nevelni, dolgozni, karriert építeni, családot összetartani. Lehetséges ez? Igen, az. Nevelhetünk gyereket, lehetünk vállalkozók, tanulhatunk, lehetünk vezetők, mindezeket csinálhatjuk egyszerre, természetesen mindenkinek vérmérséklete és teherbírása szerint.
Minden segítséget megkapunk ehhez a társadalomtól, a barátainktól, de főleg csodálatos férjeinktől, párjainktól. Ők segítenek gyereket nevelni, míg Anya tanul, vállalkozik, vagy éppen vezető egy multinál. Kiteljesedhetünk anyaságunkban, de karrierünkben is. A legtöbben dönthetünk, választhatunk, hogy melyik a fontosabb. Persze nem következmények nélkül. Következménye mindennek van. De a szabad döntés a miénk.
Pár emberöltővel ezelőtt egy nő nem dönthetett. Sorsát predesztinálta a környezet és a család, amibe beleszületett. Nem léphetett le arról az útról, amit ősei jelöltek ki a számára. Pont úgy élt, ahogy az anyja és a nagyanyja és a még meg sem született lányai. Nem tanulhatott, nem volt segítsége, munkájáért nem illette bér. Hiába volt gazdag vagy szegény, nem törhetett ki a születésével meghatározott körből. Nem választhatta ki, hogy mi akar lenni, mit akar kezdeni az életével. Nem lehetett orvos, még akkor sem, ha gazdag családba született. Mert valóban ki volt téve a férfiak kénye-kedvének.”