Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Miért van az, hogy az újságírók végzik a rendőrök munkáját, egyes politikusok meg a bűnözőknek falaznak?
„Az UNESCO adatai alapján 2012 és 2016 között 530 újságírót öltek meg, hetente két újságíró hal meg erőszakos halállal. Ijesztő statisztika: tízből kilenc esetben az ügy felderítetlen marad. Közép-Európában utoljára 26 évvel ezelőtt öltek meg újságírót, 1992-ben Csehországban.
A merénylet a sajtószabadság, a nyilvánosság és a társadalom elleni támadás. Az első reakció a döbbenet, láthatóan mindenki meglepődött és zavart. A következő napokban azonban el lehet azon gondolkodni, hogyan jutottunk idáig. Miért van az, hogy az újságírók végzik a rendőrök munkáját, egyes politikusok meg a bűnözőknek falaznak?
Biztos vagyok benne, hogy a választott maffiamódszer – egy íróember likvidálása – eredménye nem az lesz, hogy az újságírók összehúzzák magukat: egy ilyen barbár tettel nem lehet megfélemlíteni.
Megöltek egy fiatal, tehetséges újságírót, aki azért dolgozott, hogy az ország jobb hely legyen. Nyugodjék békében!”