Korunk gazdaságtanának alapja – Egy rektor naplója I.

Friedrich Wilhelm Nietzsche ezt írta a 19. század második felében a szocializmus felemelkedése láttán:

„Mivelhogy nagyok sok kemény és durva munka van, amit el kell végezni, ezért olyan emberek fennmaradását is biztosítani kell, akik ezt magukra vállalják, már amennyiben gépek ezt a munkát nem tudják megspórolni. Ha a munkásosztályba behatol a magasabb műveltség szükséglete és pallérozottsága, akkor ezt a munkát képtelen elvégezni többé anélkül, hogy aránytalanul nagy mértékben ne szenvedjen. Egy ennyire fejlett munkás szabadidőre törekszik és nem a munka megkönnyítését, hanem az attól való megszabadulást kívánja, azaz: a munkát valaki másra akarja ráterhelni. Talán elgondolható volna kívánságainak a kielégítése és barbár népességek Ázsiából és Afrikából való tömeges behozatala […]” (Pillantások a népek jelenébe és jövőjébe)

Három állítást fogalmaz meg a filozófus: a szocializmus összezavarja a munkamegosztás rendjét; a rabszolgatartást más felfogásban folytatni kénytelen az európai ember; ha lesznek gépek, az alantas munkák kiválthatók.

Ma is megfogalmazhatunk három állítást: a munkamegosztás nem szüntethető meg, a rabszolgaság teljesen nem tűnik el, a szép új jövőt robot-gépek hozzák el.

Korunk politikai gazdaságtana valahol ezeknél a kérdéseknél kezdődik.

Folyt. köv.