„Hogy az állomásnév körüli cirkusz felülről elrendelt, vagy a buzgó szolgák önszántukból igyekeznek jó pontokat szerezni, amit jóváhagyólag figyel a gazda, nem tudhatjuk. A rendszer üzenete azonban így is kibontakozik. Az még csak-csak rendben van, hogy Angyalföld-Újlipótváros a szimbolikus politika értelmében afféle baloldali-liberális skanzenszerepbe kerülve Horn-szobrot állít meg Göncz városközpontot jelöl ki – bár ez ellen is küzd a nívós blogja által ismertséget szerző ifjabb Harrach –, de azért mindennek van határa. Nem fognak itt burjánzani a liberális elnökről elnevezett közterületek. A nemzeti panteonba kerülés módjának szabályozása a rendszer monopóliuma. Az egykori államfő a felszámolt köztársaságot szimbolizálja felismerhetően és rokonszenvesen, legalább az emlékezésben egyesítve a leharcolt demokrata ellenzéket.
Az Orbán-rendszer tisztában van azzal, mekkora szükség van jelképekre. Márpedig Göncz, aki tudta, mi a különbség az alattvaló és a polgár között, élete múltán is reményt nyújthat az elesetteknek és a demokrácia híveinek.”