Kopogtattam

„A helyszín egy dél-dunántúli város egyik lakótelepes része volt. A túra kezdetén hasonló elvárásaim voltak, mint amiket tapasztaltam, illetve a közvélemény-kutatások adatai is általánosságban visszatükröződtek, vagyis többnyire kiábrándult, bizonytalan, elkeseredett szavazók, (valljuk be, jogosan). Egy tízemeletes lakóházban átlagosan az alábbi magatartás mintákkal találkozhattunk: az esetek többségében a politikailag passzív, kiábrándult szavazók, azaz valójában ők voltak/vannak 2/3 arányban, míg a többi rész megoszlott a gyurcsányista nyugdíjas a nosztalgikus baloldali pártokat, mint pl. a DK-t és a Fideszt támogató szavazók, bár utóbbiból jellemzően csak elvétve akadt. 

Akadtak páran, akik néhány szó után nemes egyszerűséggel becsapták az ajtót azzal, hogy »rendben, gyűjtsön csak«, míg más, láthatóan a jobb módúbb közölte, hogy fideszes szavazó. A bizonytalanok többsége azonban vevő volt a beszélgetésre, nem véletlenül próbálja sok párt megszólítani ezt a szavazói réteget. Abban mind egyetértettek, hogy kormányváltásra lenne szükség, ám az ellenzéki pártokban nem látnak perspektívát, és pont ezen tényezők miatt lehet őket könnyebben megszólítani egy kisebb ellenzéki pártnak. A kiábrándult szavazó előszeretettel él a lehetőséggel, ha végre hangot adhat a szavának, beszélhet a mindennapi problémáiról (lakhatás, gyerekek, unokák kivándorlása, megélhetés stb.), főleg, ha abban a másik fél egyetért, és pragmatikus válaszokat is kap a kérdéseire. Az ilyen beszélgetések után 10-ből 9-szer aláírták az ajánlószelvényt, egy esetben egy DK-s idős szavazó is, miután kibeszéltük és megvitattuk a rendszert érintő problémákat. 

Az aláírásgyűjtés fénypontja az a huszonéves fiú, aki némi tanakodás után azzal búcsúzott, hogy köszi, inkább eladja a szavazatát. Jelentéktelen tényező, de a helyzet pikantériáját adja, hogy az illető cigány származású volt, ezért nagy pacsi neki, mert az ilyen trollkodáshoz kell egyfajta edukáltság és humorérzék.”