„Szintet léptek a devizahiteles érdekvédő szervezetek tegnap, amikor az Adóskamara a Képviselői Irodaház előtt tartott sajtótájékoztatóján már nem csupán a devizahiteles károsultak megmentését követelte, de a politika kivonulását is az igazságszolgáltatásból. Érvelésük szerint addig, amíg a politika rátelepszik a bíróságoktól, ügyészségektől kezdve az oktatáson át egészen az egészségügyig mindenre, lehetetlen az egyéni és társadalmi érdekek érvényre juttatása. Ennek oka, hogy az »elfoglalt« szervezeteken keresztül szűk pártpolitikai érdekeket erőltetnek rá a társadalomra.
A devizahiteles károsultakat képviselő szervezeteket, illetve a Baumag-, Quaestor- vagy Buda-Cash-ügyek károsultjait összefogó tömörülés üzenete olyan tömeget érhet el, amely akár döntően is befolyásolhatja az április 8-i választás eredményét. Feltéve persze, hogy sikerül egységes álláspontra helyezkedni a több százezer károsultnak, és megtalálni azt a pártot, amelyről elhiszik, hogy nemcsak megígéri a bajbajutottak megmentését, de hatalomra jutva az ígéretet meg is tartja.
(...)
Azoknak a pártoknak lehet még valamiféle hitelességük a devizahitelesek előtt, amelyek eddig nem voltak hatalmon, azaz mostanáig még eszközük sem lett volna a káros folyamatok, jelenségek befolyásolására. Kérdés persze, hogy a reményt vesztett emberek egyáltalán bíznak-e még bármelyik pártban. Kétkedésük nem alaptalan. Most persze szinte minden politikai tömörülés – még a nyolc évig kormányon lévő MSZP is – a felvételkori árfolyamon való forintosítás mellett áll ki, azaz harsányan igyekszik megnyerni a több százezres tömeg bizalmát, és ezzel szavazatát, hogy kormányra kerülhessen. De hogy azután mi lesz, azt nem tudni, hiszen ellenzékben még egyetlen párt sem volt olyan szegény, hogy ígérni ne tudott volna.”