Tiszta sor, hogy ágálnak ellene, hiszen lelepleződik a soft power valódi arca. De tévedés azért ne essék, nem arról van szó, amit a Soros-szervezetek nagy hangon próbálnak világgá kürtölni, vagyis hogy a törvény megtiltotta volna a hazai civil szféra külföldi támogatását. Ez egészen egyszerűen orcátlan hazugság. A törvény csupán azt mondja, hogy ha egy meghatározott összegnél nagyobb támogatás külföldről érkezik egy szervezethez, akkor a támogatásban részesülő szervezetnek nyilvánosságra kell hoznia a támogatással kapcsolatos adatokat. Faramuci, hogy azok ragaszkodnak a titkossághoz, akik – elméletileg – a legnagyobb harcosai, védelmezői a nyilvánosságnak. Abból a szempontból érthető ez a fajta kiabálás az álcivilek részéről, hogy a szabályozás révén kibújik majd a szög a zsákból, amit bizony látványosan utálnak. És azért utálják, mert így a magyar polgárok milliói feketén-fehéren szembesülhetnek azzal a ténnyel, hogy a tucatnyi migránssimogató alapítvány és a demokráciát féltő NGO nem a véletlennek köszönhetően képvisel hasonló álláspontot, hanem azért, mert ugyanabból a zsebből érkezik hozzájuk a sok tízmilliós támogatás. Jól ismerjük a mondást: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs is mitől tartania.”