Az ellenzékünk halott volt, és most felült. A lehető legrosszabb és a lehető legjobb pillanatban.
„Ideje most megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy mi a baj. Mit csinálunk rosszul, mi nem sikerült, mi volt a baja a hódmezővásárhelyi szavazóknak. Ha nem ezt akarjuk megérteni és feltárni, ha ehelyett elkezdünk félrenézni és leginkább hamis magyarázatokat gyártani, akkor nagy baj lesz. Nagyobb, mint amekkorát el tudunk képzelni.
Mondják, akit egyszer megmart a kígyó, a gyíktól is fél. Bennünket 2002-ben megmart a kígyó, és sokáig féltünk a gyíktól. Aztán elfelejtettünk félni, és elkezdtük megint elhinni a közvélemény-kutatásokat. Amelyek persze hosszú-hosszú évek óta mindig vissza is igazoltak minden eredményt, ám most ideje visszatérni az egészséges, önmegtartó félelemhez, gyanakváshoz, soha meg nem elégedéshez. Ugyanis negyven nap van hátra az országgyűlési választásokig, és most felült a halott.
Gondolom, mindenki pontosan érti ezt a képet. Igen, az ellenzékünk halott volt (vagy tetszhalott?), és most felült. A lehető legrosszabb és a lehető legjobb pillanatban. Felült és ránk vigyorog éppen, torz pofával.
Vegyük észre a vigyort, és mondjuk ki: Hódmezővásárhelyen valami el lett rontva. És ez akkor is intő jel, ha amúgy önmagában csak egy időközi polgármester-választásról van éppen szó. Amelyekből néhányat elveszítettünk, néhányat megnyertünk, mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló, tessék, kérem, továbbhaladni.”