Az Alaptörvény tervezett változtatása szerint a legfőbb ügyésznek nem kell ügyésznek lennie
A jelenlegi helyzet viszont egyszerűen kimaxolása a képmutatásnak. Egy politikai eljárástól várunk egy nem politikai megoldást.
Nem állítom, hogy Juhász ártatlan; az egyetlen, amit állíthatok, hogy nem tudom, ártatlan-e.
„Nem állítom természetesen, hogy Juhász ártatlan; az egyetlen, amit állíthatok, hogy nem tudom, ártatlan-e. Viszont a helyzet azt mutatja, hogy ha gerinctelen propagandista volnék, és azt hallanám valakiről, hogy csecsemőket fojtogat, és ezt el is tudnám képzelni az illetőről, minden további nélkül megírhatnám. Tényként vennék át sokan; erről beszélnének az asszonyok a fodrásznál, ezt csicseregnék a madarak, ezt burrognák a buszok az utakon. Minél harsányabban próbálná tisztázni magát a célszemély, én annál jobban szórakoznék. Ha azt mondaná, hogy nem fojtogatott csecsemőt, azt írnám: »Tagadja tettét a csecsemőfojtogató.« Ha érvekkel próbálna cáfolni, azt: »Szánalmasan magyarázkodik a csecsemőfojtogató”. Ha nem szólna semmit, azt írnám: »Rémült hallgatásba burkolózik« sőt: »Nem tagadja tettét a csecsemőfojtogató«. Ha pedig feldühödik, azt írnám: »Fenyegetőzik a csecsemőfojtogató«.
És itt legalább egy gondolat erejéig szabadjon a metoo-kampányt is megemlíteni, ami összességében ugyan pozitív jelenség, de rengeteg hasonló visszaélésre ad lehetőséget. Miért? Mert bemondásra ki lehet pellengérezni bárkit, azért. Nem kell per, bíróság, beismerő vallomás vagy legalább egy alapos vizsgálat, hogy egy embert elkaszáljanak – bosszúból vagy tévedésből, esetleg azért, mert útban van valakinek. Elhiszem, hogy az esetek túlnyomó többségében a vádak igazak, vagy részben igazak. De mivel többnyire sértetti nyilatkozatokon alapuló sajtóhírekkel van dolgunk, nagyon nehéz kétségeit kizáróan megállapítani, hogy melyik vád igaz, és mennyire.
Fontos elv, aminek csorbulásába az egész társadalom belesérül, hogy minden áldozatnak joga van a méltányos elégtételhez, már amennyiben ez lehetséges. Bújjanak elő az áldozatok, persze, és beszéljenek – a hatóságnak. De ne a sajtónak, legalábbis első körben ne.
Van ugyanis egy másik, legalább ilyen fontos elv: mindenkit ártatlannak kell tekinteni, és úgy is kezelni, amíg a bűnössége be nem bizonyosodik. Ha az ártatlanság vélelmét elfelejtjük, akkor bárkiből, bármikor áldozat lehet. A családjával együtt.”