Ezért nem tud nyerni az ellenzék

Ha van közmegegyezés a magyar ellenzék soraiban, az az, hogy a kormány a sikereit kizárólag a politikai kommunikációnak köszönheti, és azt is csak azért, mert olyan túlsúllyal rendelkezik, ami a tökéletlen üzeneteket is egyedülállóvá teszi, ellenvélemények híján. És amíg elnyomásról beszélnek, addig teljesen elvetik annak a lehetőségét, hogy az emberek egy igen jelentős része azért szavaz a kormánypártokra, mert tényleg jobban él és több a lehetősége, mint 7-8 évvel ezelőtt.

Az a visszhangkamra, echo-chamber, amiben az ellenzék és szimpatizánsaik mesterségesen tartják magukat, kizárja a logikus mérlegelés lehetőségét. Ebben a dimenzióban egyrészt csak elnyomott nincstelenek léteznek, akiket közmunkával, rabszolgák módjára dolgoztat az állam, megtestesítve egy baloldal által egyébként jócskán elferdített jobbágymentalitást; másrészt elvtelen nyerészkedők vannak, a NER győztesei, akik saját anyagi hasznukat várják a rendszertől.

Amíg az ellenzék érvelése abban merül ki, hogy a Fidesz-szavazókat pszichoanalizálják és azt hajtogatják, ők minden, csak nem Orbán, addig az a kutyát sem fogja érdekelni. Ennyi év után még mindig az lenne a csodafegyver, hogy 2 millió embert idiótázunk és kollaboránsozunk le? Bámulatos spin doctorok működhetnek a háttérben!

Az ellenzék egy igen lényeges részének muszáj lenne elismernie, sőt, az alapján politizálnia, hogy léteznek olyan folyamatok, amiket a kormánypártok jól láttak meg és főleg jól reagáltak rá. Ez egy olyan minimum, amit nem lehet megspórolni, ha választásokat akarnak nyerni.

Egyébként a Jobbik színeváltozásán az is lemérhető, hogy erre még a névleg szélsőjobboldal sem képes.

Az infláció leszorítása, az alapvető élelmiszerek árcsökkentése, a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmények mind olyan fegyverek a kormány kezében, amiket még különösebben propagálni sem kell. És a főbűnről se feledkezzünk meg, a középosztály erősítéséről. Arról a rétegről, ami minden valamirevaló társadalomban az ország motorja és működtetője.

Éppen ezért soha nem értettem, miért az az egyetlen, releváns megoldás a baloldal szerint, hogy azoknak a társadalmi rétegeknek szükséges csak mankót adni, akik jelentős része azt a mankót rögtön eldobja, de legalábbis eltüzeli és nem járni próbál vele? Ha elvonatkoztatunk a marxista dogmákon felnőtt aktivisták indokaitól, mi marad? Azért kell csak és kizárólag a nincsteleneket támogatni, mert úgy illik?

A baloldal kormányon előszeretettel rúgta hasba ezt a réteget, hogy hanyatt vágódjon. Nem ördögtől való egy kicsit megtámasztani a középosztályt, átsegíteni a bejáraton és aztán hagyni, hogy bepörgessék a szolgáltatásokat.

Különösen jó érvnek tartom még az elégedetlenkedők részéről az „országból kitántorgók” problémáját. Azt a sok elűzött százezret, mondják, akik egy élhetetlen helyről távoztak a jobb jövő reményében. Három kellemetlen állításom is van ezzel kapcsolatban.

Bizonyos szakmákban és hivatásokban Magyarországon soha nem fognak annyit keresni az emberek, mint Norvégiában. Ha beköszönt a progresszió aranykora és szakértői kormányok adják egymásnak a kilincset az EU jóságos mosolyától kísérve, akkor sem. Sőt, a norvégiai bér felére sem számíthat senki. Ez egy közép-európai, történelmi szükségszerűség, aminek az okait bővebben nem fejteném ki, de felületes ismeretekkel is érthető.

Továbbá az is igaz, hogy olyan körülmények között, amilyenben Londonban él a melózó magyarok jelentős része, itthon is lehetne félretenni. Ha Budapesten vállalnák, hogy fürdőszoba csak a folyosó végén van és nyolcan élnek egy szobában, hasonló mértékű spórolással számolhatnának. Az embertelen életmódot itthon nem vállalják, más országban meg igen, de ez nem az itteniek sara és nem is nekünk kell megérteni.

Ám főleg és leginkább azt felejtik el sokan, hogy 15 évvel ezelőtt

Még emlékszem az óriásplakátokra, amik biztosítottak afelől, hogy nyithatok Bécsben cukrászdát. Pont az egyik fő érv volt a csatlakozáskor, hogy kitárul a világ a szabad munkaerőáramlással. Most, hogy ez valóban megvalósult, és ténylegesen magyarok, lengyelek, csehek és mások sokasága dolgozik Nyugat-Európában, már tragédia? Az idea tetszett nekünk, de a valóra vált tündérmese nem?

Szögezzük le: aki azt állítja, hogy Magyarországon minden rendben zajlik és senki sem szenved hiányt, az hazudik. Úgyszintén az is, aki nem lát rossz irányba tartó folyamatokat a politikai és gazdasági viszonyainkban.

De amellett érvelni, hogy a mindennapok szintjén nem lett jobb a helyzet tömegek számára 2010 óta, védhetetlen.