Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
A Fidesz 2010-ben rájött arra, hogy nem lehet mindent a gazdagoknak adni. Az emberek tartalékai, amit a szocializmusban szereztek, kimerültek.
„Gondolkodjunk racionálisan! A Fidesz 2010-ben rájött arra, hogy nem lehet mindent a gazdagoknak adni. Az emberek tartalékai, amit a szocializmusban szereztek, kimerültek. Jöhet egy pillanat, amikor elszakad a cérna és az emberek kimennek az utcára. És nem úgy pestiesen, pár százan, hanem úgy, ahogyan ez Athénban és Lisszabonban is történt. Sok százezren. A miniszterelnök felismerte, hogy adni kell az embereknek. És sok mindenki kapott. Senki sem annyit, amennyit akart, de azért valamit. Az utcára mindenesetre nem mentek százezrek.
Az Orbán-kormány alatt megszaladt a gazdaság, van pénz. Idecsalogatták a nagy multikat, akiknek a mai világgazdasági helyzetben megéri ide hozni a pénzüket. Tudták azt is, hogy miként kell EU-pénzekhez jutni, és jött az is.
A helyzet azonban változhat. A világgazdaság egyszer fönt, egyszer lent, s ráadásul ez nem tőlünk függ. Az EU-pénzek is megcsappanhatnak, részben, mert az angolok elmennek, részben pedig azért, mert az EU falai eléggé inognak.
Ha bármely kormány adni akar az embereknek, akkor itthon kell a pénzt megtalálni. A mi válaszunk erre az, hogy ezt a pénzt a hazai gazdaság fejlesztésében kell megtalálni, de ez nem megy egyik napról a másikra. Éppen ezért azoktól kell elvenni, akiknek bőven van. Ezért legyen egyszeri 45 százalékos vagyonadó!
Meg lehet most csinálni? Meg! Még a kapitalizmusban is. A 45 százalék még nem forradalom. Ha az egész vagyont vennék el, az lenne a forradalom. De most nem ez a helyzet. A 45 százalék legfeljebb egy reform, amivel tovább él a kapitalizmus, de valamelyest javulhat az emberek élete.”