„Hodász András atya kétségkívül egyedi jelenség. Hangvétele s az, ahogy felhívja magára (motorozás, konditerem, a reverendától cseppet sem megszokott könnyedség) a közvélemény és különösen a fiatalok figyelmét, érdekes és akár még kimondottan hasznos dolog is lehet. A megszólalásaiban gyakran ott van egy nem feltétlenül rossz értelemben vett provokáció, amivel meghökkenti és kiköveteli, hogy figyeljenek rá. Mivel közel húsz éve, ha felületesen is, személyesen is ismertem, ezért megkülönböztetett figyelemmel követem az országos médiában történő szerepléseit. Így volt ez a legutóbbi nyilatkozatánál is.
A 168 Órának adott interjúja azonban félrement. Ez az az újság, amelynek szerkesztői és olvasóközönsége számára egy pap nagyjából »csuhás«. Az rendben van, hogy szimpatikussá tette magát a lap olvasóinál, de az általa elmondottak java része semmi más nem volt, mint egyoldalú és rosszindulatú kormánygyalázás, ami olyan lehetett a 168 Óra olvasóinak, mintha hájjal kenegették volna őket.
Előkerült itt minden, Paks II, egészségügy, »menekültellenes kormánypropaganda«, »elfogadhatatlan nemzeti konzultáció«, már csak az oktatás és a stadionozás hiányzott, mintha csak Gyurcsány vagy Alföldi Róbert szólt volna hozzánk.
András atya nem ért egyet a hódmezővásárhelyi esperes beszédével, mondván, ő sem prédikál politikai nézeteiről. Kár, hogy bedőlt a 168 Óra-félék hazugságainak: Németh László nem a prédikációjában mondta el ominózus beszédét, hanem a mise után, amit ráadásul nem is ő celebrált.
Németh László nem blogger, csak egy esperes, őt nem fogja megkérdezni a 168 Óra nemhogy a politikáról, hanem az égvilágon semmiről. Talán megbocsátható, ha nem a Facebookon kommunikál hódmezővásárhelyi híveihez, hanem ott, ahol találkozik velük, a templomban. Még egyszer: szigorúan a mise után.
Nemzeti konzultáció helyett egy Paksról szóló népszavazást látott volna szívesen a legújabb sztárpap. Magyarország egy ideje már nemcsak a tízmillió szövetségi kapitány, hanem a tízmillió atomenergia-szakértő országa is.”