Egy kis ország ne üsse az orrát a nagyok dolgába? – még egyszer a magyar–lengyel barátságról

Mindenkit óvnék a lengyelek megvetésétől, a kárörvendéstől, mert olyan erői vannak ennek a társadalomnak, ami hegyeket mozgat. Nizalowski Attila jegyzete.

Erdély 450 éve a felekezeti béke földjévé lett.
„Tudjuk-e, és ha igen, büszkék vagyunk-e kellőképpen arra, hogy 450 évvel ezelőtt történelmet írtunk ezen a napon, 1568 vízkeresztjén? Még a Merjünk kicsik lenni! szellemiségű szocialista oktatáspolitika is kénytelen volt a kötelező iskolai tananyagban megemlíteni a tordai országgyűlésen történt nevezetes határozatot. Azt, hogy a János Zsigmond fejedelem elnökölte diéta akkor és ott mondta ki »az erdélyországbeli három nemzet« – a magyar, székely és szász – friss törvényét a négy vallás, a katolikus, az evangélikus, a református és az unitárius szabad gyakorlásának egyenjogúságáról.
Történt mindez egy olyan korban, amelyben még javában dúltak az európai vallásháborúk; Franciaországban Szent Bertalan éjjelén hugenották tízezreit mészárolták le, a Habsburg-császár pedig kijelentette, inkább váljék lakatlan sivataggá országa, de nem tűri meg a protestáns vallásúakat.
Erdély viszont a felekezeti béke földjévé lett. Így döntött. A Habsburg és a török közé ékelődött földdarabka – figyeljünk erősen! – nem engedhette meg magának, hogy belső ellentétei kiszolgáltatottá tegyék a létét fenyegető külső ellenség számára. Megszűnt az államvallás fogalma – bár a fejedelemnek megmaradt a hatalma az egyházak felett, azok között nem tehetett megkülönböztetést.”