Kierkegaard nászéjszakája

„Természetesen van különbség a nemi erőszak és a között, hogy Vizyné Édes Anna munkavégzését becsmérli. De sem a zaklató, sem a zaklatás elszenvedője nem érdekelt a jog formalizált elbeszélésének létrejöttében, annak tárgyilagos rögzítésében, hogy ki mikor mit tett. Az elkövetőnek csak a hallgatás terében maradhat meg a kiváltsága a zaklatáshoz, az áldozat pedig nemcsak a jogszolgáltatás minősége miatt aggódhat, hanem saját további életéért is, hiszen egy-egy ilyen normaváltó esetnek hosszú árnyéka tud lenni. (Ha Édes Anna nem konyhakéssel vesz elégtételt, a Vizyné által a cselédkönyvébe írt bejegyzés egész munkavállalói karrierjén végigkíséri.) Ebből adódóan ezt az elkövetőnek kedvező hallgatási paktumot a zaklató amíg lehet, fenn fogja tartani: a pofátlan tagadástól kezdve a peren kívüli egyezségig, melyben kártérítésért titoktartást kap cserébe. A nyilvánosságnak tudniillik normaváltó hatása lenne, és ez a többi lehetséges elkövetőt is veszélyeztetné. De most épp azt látjuk, hogy a precedensek hatására egyre többen mernek előállni a saját történetükkel, ha bírósághoz nem is fordulnak – ezért fontos a #metoo-kampány.

A normaváltással párhuzamosan azonban – amelynek célja tehát egyrészt az intim viszonyok egyenlőségen alapuló kodifikációja, másrészt a meglevő szabályok alkalmazása – megjelent a liberális megközelítés kritikája is. Az újpuritanizmus szerint az egyént egy elképzelt, még megteremtendő közösség védené meg – de nem az univerzalizált individualizmus keretében létrejött liberális jogalkotás segédletével. Sőt. A hegemóniára törekvő ellenmozgalom és ideológusai Steve Bannontól Bayer Zsoltig éppenséggel ádáz ellenfelei a 60-as években megkezdődött normaváltozásnak, azt akarják visszafordítani, és az emberi méltóság fogalmát nem az egyéni, hanem a közösségi szinten határoznák meg. Ez a kísérlet erős kihívás a női jogokért és méltóságért küzdőknek. Egyrészt azért, mert a liberális értékeknek megfelelően a női jogokért harcolók az intimitást normatívan szabályozó törekvésekkel szemben határozzák meg magukat, ugyanakkor alappal követelnek bizonyos jogi védelmet. Másrészt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarországon a munkahelyi zaklatás elleni első törvényt a Nyilaskeresztes Párt nyújtotta be. A nyilasok az Országgyűlésben a kiszolgáltatott magyar munkavállalók, az Édes Annák védelmében a nemzetközi, globális zsidó tőkét és magyarországi képviselőit ostorozták, s az elképzelt közösség érdekeire hivatkozva, szigorúan a magyar munkavállaló nők védelmében követeltek kirekesztést. Ami csak arra tanulság, hogy a normaváltás bonyolult és kétséges kifejlettel bírhat.

A mai Magyarországon is ezer és egy réteg rakódik egymásra, amikor az intimitás szabályairól és újraszabályozásáról beszélünk: az elhallgatott sérelmektől a kívülről jött, döcögősen kodifikált és még döcögősebben alkalmazott jogszabályokon át a megvalósított normaváltás feminista vagy újpuritán kritikájáig. Amikor az áldozathibáztatók a férfiuralmat legitimáló romantikához ragaszkodnak, az intim kapcsolatok normáinak újrameghatározását akadályozzák. Ugyanakkor az erősödő újpuritanizmus, mely közösségi értékek alapján ítéli meg a bűnöst, és várja el a bűnösök nyilvános vezeklését, majd a megbocsátást, a régi idők szellemét idézi. Az emberi méltóság gyakorlatainak megvalósításához, annak a meghatározásához, hogy mit kell tennie egy fiatalembernek a nászéjszakáján, a Kierkegaard által hiányolt hegeli magyarázathoz időre, türelemre, párbeszédre és körültekintésre van szükség.”