„A 2018-as választás az egyéni választókerületekben fog eldőlni. Ez egy alternatív – és a kormánykritikus választók szempontjából némileg optimistább – megfogalmazása annak a ténynek, hogy jelenleg nem látszik, mi veszélyeztethetné a kormánypárt nagyarányú listás győzelmét. Akkor sem látszik, ha tudjuk, hogy a közvélemény-kutatók pár százalékkal rendre felülmérik a Fidesz támogatottságát. A 199 országgyűlési mandátumnak azonban kevesebb mint a felét osztják ki a pártlistára leadott voksok alapján – egészen pontosan 93-at –, míg a többi sorsa az egyéni választókerületekben dől el. Ahány ellenzéki jelöltnek sikerül győzelmet aratnia saját körzetében, annyival mérsékelhető a Fidesz parlamenti többsége. Bár a kormánypárt ma egy újabb kétharmadra is esélyesnek tűnik, 15-20 egyéni körzet elbukása esetén nem lesz alkotmányozó többsége, 40-50 körzet elvesztésével pedig egyszerű többsége is veszélybe kerülhet.
A 2018-as választás legfontosabb kérdése tehát az, hogy mi történik a 106 egyéni választókerületben, és ezek közül is kiemelten azokban a szoros vagy »billegő« körzetekben, amelyekben az ellenzéknek reális az esélye a győzelemre. Csakhogy a 2014-es választás tanulságai alapján láthatjuk, mi fog történni. Bár akkor összesítve többen szavaztak az ellenzéki pártokra, mint a Fideszre, utóbbi mégis kétharmados győzelmet aratott, mert az egyéni választókerületekben leadott szavazatok több versengő ellenzéki jelölt között oszlottak meg. Ezért vihetett el a Fidesz a 106 körzetből 96-ot, és jelen állás szerint ugyanez várható 2018-ban is. Összellenzéki együttműködésre semmi esély. Még a baloldali összefogás is csak kínkeservvel születik meg, és ahol baloldali, jobbikos és LMP-s jelöltek mérkőznek majd meg egymással, ott nevető sokadikként könnyen befuthat a fideszes induló. Mégis, miben reménykedhet a kormánnyal elégedetlen választó ebben a helyzetben?”