Szalagcímek hatalmas betűi, híradók vezető anyagai számolnak be egy plébános beszédéről, politikai állásfoglalásáról. Szomorú történet, amelynek legnagyobb vesztese épp maga az örömhír.
A napi politikának nincsen helye a szószéken. Mert az emberek azért mennek el vasárnap misére és istentiszteletre, hogy az örömhírről halljanak, hogy Isten házában legyenek, hogy magukhoz vegyék az Oltáriszentséget, hogy hitet és tanúságot tegyenek Krisztus szeretetéről. És hiába történik pontosan ez a templomok elsöprő többségében, látszik mi a következménye, ha valaki elköveti azt a hibát, hogy Isten házában áldozza fel az örömhírt a napi politika oltárán. Az egész keresztény közösség megbélyegzése, alaptalan feltételezések és vádak, egy elhibázott döntés következményei. Nem lehet az örömhír helyett a napi politikát választani. Soha.
Kedves lelkészek és papok, ti, akik közül annyi fantasztikus embert ismerek. Csodálatos hivatást kaptatok, talán a legszebbet ami létezhet: Isten szolgái lehettek, akiknek az a főállásuk, hogy Róla beszélhettek. Ti azt a különleges feladatot kaptátok, hogy a mennyország felé tereljétek embereket, nem pedig azt, hogy politikai jelöltek felé.