Európa és a tudjuk kik

„A »Tudjuk kik« jelenség Európa gondjainak megoldásának útjában álló legnagyobb akadály. Abból fakad, hogy az egyelőre mainstream politika és média csak rossz döntések meghozatalára alkalmas gyereknek tartja a választókat. Úgy gondolják, hogy ha mindent tudnának a valóságról, akkor elzavarnák a fenébe a jelenlegi elitet és a »Tudjuk kik«-et is. Ez ballibsi véleményformáló és politikai réteg védi saját pozícióit és a legkézenfekvőbb megoldás helyett, hogy egyszerűen a valóságnak megfelelő politikát kövessen, inkább a valóságot próbálják politikájukhoz torzítani. Pont úgy viselkednek, mint a kommunisták és a nácik.

Megpróbálnak befolyásukkal egy alternatív valóságot építeni, amivel elfedik az igazi eseményeket, amiben nem nevezik nevén a dolgokat. Nem tanultak annyit a nácizmus és kommunizmus történetéből, hogy a valóság még erőszakkal sem szorítható végtelenségig a felszín alá, még akkor is utat tör magának, ha a börtönt vagy a kivégzést kockáztatja, aki beszél róla. A média manipulációk önmagukban sokkal hamarabb elbuknak a valósággal való ütközésben. Mára olyan helyzet alakult ki, hogy ha nem írják le egy erőszakos cselekménnyel kapcsolatban az elkövető nemzetiségét, valami negatív társadalmi jelenség okát, azt a nép azonnal a »Tudjuk kik« számlájára írja. Így még az is lehet, hogy ballibsik gyávasága növeli a rettegett előítéleteket, mert az emberek több bűnt könyvelnek el a számukra, mint a valóság.

A legnagyobb baj persze nem a hazug médiával van, hanem magukkal a »Tudjuk kik«-kel. Velük szemben érzett félelem és idegenkedés ugyanis nem valami alaptalan előítéletből fakad, hanem a megtapasztalt valóságból. Sajnos túl sok bűn, túl sok ellenségeskedés, túl sok fenyegetés jön felőlük a többségi társadalom felé, ami megfelelő alap az elutasításukra. Az előítélet és a tapasztalat csak mennyiségben különbözik egymástól és a pohár már rég túlcsordult. Hiába hazudnak, hiába szépítenek a »Tudjuk kik« itt vannak, egyre erősebbek, addig kéne őket nevükön nevezni, amíg nem késő.”