„Lássuk be, nem ördögtől való az iménti feltételezés. Egy dologban ugyanis valóban hasonlít egymásra az LMP és a Jobbik. Mégpedig abban, hogy mindkét párt egyformán éhes. Kétségtelenül a rendszerváltás utáni időszak fiatalabb formációi közé tartoznak, és hiába küzdenek több ciklus óta a választók többségének kegyeiért, kormányon nem volt még egyik alakulat sem.
Nem véletlenül épít propagandájuk az ebből az állapotból vélelmezhető tisztaságra, amit persze eddig sem hittek el túl sokan. Ám gyanítható, hogy még legelvakultabb híveikben is megnő a bizonytalanság érzete, ha a bevallottnál mégis elmélyültebb kapcsolatra derül fény egyrészt a két rivális párt között, másrészt azzal a milliárdossal, akit eddig korrupt gazembernek állítottak be, most pedig közösen hemperegnek ugyanezen korrupció melegágyában.
Az Orbán-fóbia, az ebből fakadó gyűlölet egyre kacifántosabb politikai megnyilvánulásokat eredményez, pedig az igazi kampány még el sem kezdődött. Gondoljunk csak arra, hogy az Együtt – amelyik tudjuk, külön indul – két képviselőjelöltje máris visszalépett.
Az egyik Szél Bernadett, a másik Hadházy Ákos javára. Akárhonnan nézzük, szép lassan kirajzolódik egy népfront jellegű képződmény az ellenzék soraiban, amelynek íve Gyurcsány Ferenctől Vona Gáborig húzódik. Vagy másképpen: Sorostól Simicskáig.
Az Isten óvja Magyarországot!”