Ítéletidők és riasztások

„Önmagát jóval túlélt civilizáció ez.

Akkora nagy vörös riasztások közé vagyunk ékelve, mint a páviánok valaga, és mínusz tizenhat fokban összeomlunk. Legtökéletesebb szimbólumunk pedig az a felpumpált, ordító néger, aki mindennap beleüvölt a képünkbe.

Ott áll a felpumpált, ordító néger, agya helyén a XXI. század, áll a képernyő közepén, befújja magát valami dezodorral, és azt üvölti a képünkbe, hogy attól a dezodortól ő olyan nagyon férfias lett, hogy annál már csak akkor lehetne férfiasabb, ha elmenne motorozni. Aztán elmegy motorozni, és ha mínusz tizenhat fok lesz, akkor férfiasan megdöglik.

Mindenesetre, az agyatlan ordító néger a dezodortól lesz nagyon férfias. Ezzel szemben itt van nekünk Bohumil Hrabal mester, ő azt írta, hogy »egy igazi férfinak mindig enyhe sör- és fosszaga van«.

Hm… Ugye, milyen bonyolult az élet? Én mindenesetre a mínusz harminckét fokot választom, ahol nincsen hideg, csak »szarember«.”